Budapest - Ötven éve, 1963. augusztus 15-én született Mexikóvárosban Alejandro González Inárritu mexikói filmrendező, akinek feltűnése a filmvilágban magával hozta a mexikói filmművészet reneszánszát.
Édesapja gazdag bankár volt, de tönkrement, és zöldség-gyümölcs kereskedéssel biztosította családja megélhetését. Alejandro találkozott ugyan az anyagi nehézségekkel, de boldog gyermekkora volt. Kamaszként egy teherhajón takarított, s átszelte az Atlanti-óceánt. Amikor tizenkilenc évesen újra hajózott, egy évet Afrikában és Európában töltött, s az ott szerzett szellemi és fizikai tapasztalatok, az egzisztencialista írók munkáinak megismerése hatottak későbbi filmjeire.
A nyolcvanas évek elején az Universidad Iberoamericana kommunikáció szakos hallgatója volt, egyidejűleg rádiós DJ-ként dolgozott, majd 1988-ban egy zenei rádióállomás igazgatója lett. Hat mexikói filmhez írt zenét. Az 1990-es évek elején a legfontosabb mexikói tévétársaság, a Televisa producereként alkalmazták, majd saját céget alapított Zeta Films néven. Reklámokat írt és rendezett, közben Maine-ben és Los Angelesben filmművészeti tanulmányokat folytatott.
1995-ben rendezte első tévéfilmjét, majd egy felejthető játékfilmet El Timbre címmel. Az "igazi" történetet keresve találta meg az ideális forgatókönyvírót Guillermo Arriaga személyében. A több évi közös munka, sok rövidfilmötlet és több tucat piszkozat után született sok történetből hármat tartottak meg, s ezeket Mexikóváros ellentmondásos világát bemutató nagyjátékfilmekké formálták.
A 2000-ben készült Korcs szerelmek (Amores perros) diadalmenetben vonult végig a világon: Cannes-ban 2000-ben elnyerte a Fiatal Kritikusok díját, az úgynevezett Kritikusok Hete díját, több mint ötven fesztiválon kapott elismerést, jelölték Oscar- és Arany Glóbusz-díjra, s a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában megkapta a brit BAFTA-díjat. Ebben tűnt fel Gael Garcia Bernal. A Korcs szerelmekben - ahogy a "haláltrilógiát" képező következő két Inárritu-filmben is - csak bizonyos pontokon, időnként, s lazán kapcsolódnak egymásba az egyes történetek. A rendező párhuzamosan futtatja a szálakat, ám a film előrehaladtával mind több összefüggést, törvényszerűséget, majd rendet tudunk felfedezni.
Miközben Inárritu volt a mexikói rész rendezője a 2002-ben készült 110901 - Szeptember 11 kollektív projektben, 2003-ban a hollywoodi Universal Stúdiónál elkészítette filmtrilógiája második darabját. A 21 gramm rá jellemzően kegyetlen, egyben lírai alkotás, amely a megbocsátásról, a megváltásról, az elfogadásról és a reményről szól. A filmben Sean Penn, Naomi Watts és Benicio del Toro nyújtanak kiváló alakítást.
A "haláltrilógiát" a 2006-ban készült Bábel zárta. A film a világ különböző kultúráiban, különböző helyszíneken játszódik, de az összefogó, közös pontot minden esetben a meg nem értettség, a kommunikációs nehézség, az elidegenedés, a bábeli zűrzavar jelenti. Brad Pitt és Cate Blanchett, továbbá az alakításáért Oscarra jelölt mexikói Ariana Barraza mellett a rendező amatőrökkel is dolgozott, s olyan új arc jelent meg a vásznon, mint Rinko Kikukchi a siketnéma lány megrendítő szerepében. A Bábel Cannes-ban 2006-ban megkapta a legjobb rendezés és az Ökumenikus Zsűri díját, győzött a drámai kategóriában a 2007-es Arany Glóbusz-díjosztón, s hét kategóriában kapott jelölést a 2007-es Oscar-gálán.
2010-ben Cannes-ban mutatták be Inárritu Biutiful című filmjét, ahol a főszereplő, a spanyol Javier Bardem kapta - megosztva - a legjobb férfi alakítás díját. Inárritunak ez volt az első munkája, amely Guillermo Arriaga forgatókönyvíró nélkül készült, miután a két alkotó útjai viharos körülmények között különváltak.
Inárritu - akinek alkotótársa Rodrigo Prieto operatőr és Gustavo Santaolalla zeneszerző is - az első mexikói rendező, akit Oscar-díjra jelöltek, s az első mexikói rendező, aki Cannes-ban legjobb rendezői díjat nyert. 2011-ben a zürichi filmfesztiválon Aranyszem-díjjal tüntették ki életművéért, a stockholmi filmfesztiválon pedig ugyanebben az évben életműdíjat kapott.
A 2000-es évek eleje óta Los Angelesben él. 2008-ban barátaival, Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro rendezőkkel közös produkciós irodát alapított Cha Cha Cha Films néven. Jelenleg a Birdman című komédiát forgatja.
A nyolcvanas évek elején az Universidad Iberoamericana kommunikáció szakos hallgatója volt, egyidejűleg rádiós DJ-ként dolgozott, majd 1988-ban egy zenei rádióállomás igazgatója lett. Hat mexikói filmhez írt zenét. Az 1990-es évek elején a legfontosabb mexikói tévétársaság, a Televisa producereként alkalmazták, majd saját céget alapított Zeta Films néven. Reklámokat írt és rendezett, közben Maine-ben és Los Angelesben filmművészeti tanulmányokat folytatott.
1995-ben rendezte első tévéfilmjét, majd egy felejthető játékfilmet El Timbre címmel. Az "igazi" történetet keresve találta meg az ideális forgatókönyvírót Guillermo Arriaga személyében. A több évi közös munka, sok rövidfilmötlet és több tucat piszkozat után született sok történetből hármat tartottak meg, s ezeket Mexikóváros ellentmondásos világát bemutató nagyjátékfilmekké formálták.
A 2000-ben készült Korcs szerelmek (Amores perros) diadalmenetben vonult végig a világon: Cannes-ban 2000-ben elnyerte a Fiatal Kritikusok díját, az úgynevezett Kritikusok Hete díját, több mint ötven fesztiválon kapott elismerést, jelölték Oscar- és Arany Glóbusz-díjra, s a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában megkapta a brit BAFTA-díjat. Ebben tűnt fel Gael Garcia Bernal. A Korcs szerelmekben - ahogy a "haláltrilógiát" képező következő két Inárritu-filmben is - csak bizonyos pontokon, időnként, s lazán kapcsolódnak egymásba az egyes történetek. A rendező párhuzamosan futtatja a szálakat, ám a film előrehaladtával mind több összefüggést, törvényszerűséget, majd rendet tudunk felfedezni.
Miközben Inárritu volt a mexikói rész rendezője a 2002-ben készült 110901 - Szeptember 11 kollektív projektben, 2003-ban a hollywoodi Universal Stúdiónál elkészítette filmtrilógiája második darabját. A 21 gramm rá jellemzően kegyetlen, egyben lírai alkotás, amely a megbocsátásról, a megváltásról, az elfogadásról és a reményről szól. A filmben Sean Penn, Naomi Watts és Benicio del Toro nyújtanak kiváló alakítást.
A "haláltrilógiát" a 2006-ban készült Bábel zárta. A film a világ különböző kultúráiban, különböző helyszíneken játszódik, de az összefogó, közös pontot minden esetben a meg nem értettség, a kommunikációs nehézség, az elidegenedés, a bábeli zűrzavar jelenti. Brad Pitt és Cate Blanchett, továbbá az alakításáért Oscarra jelölt mexikói Ariana Barraza mellett a rendező amatőrökkel is dolgozott, s olyan új arc jelent meg a vásznon, mint Rinko Kikukchi a siketnéma lány megrendítő szerepében. A Bábel Cannes-ban 2006-ban megkapta a legjobb rendezés és az Ökumenikus Zsűri díját, győzött a drámai kategóriában a 2007-es Arany Glóbusz-díjosztón, s hét kategóriában kapott jelölést a 2007-es Oscar-gálán.
2010-ben Cannes-ban mutatták be Inárritu Biutiful című filmjét, ahol a főszereplő, a spanyol Javier Bardem kapta - megosztva - a legjobb férfi alakítás díját. Inárritunak ez volt az első munkája, amely Guillermo Arriaga forgatókönyvíró nélkül készült, miután a két alkotó útjai viharos körülmények között különváltak.
Inárritu - akinek alkotótársa Rodrigo Prieto operatőr és Gustavo Santaolalla zeneszerző is - az első mexikói rendező, akit Oscar-díjra jelöltek, s az első mexikói rendező, aki Cannes-ban legjobb rendezői díjat nyert. 2011-ben a zürichi filmfesztiválon Aranyszem-díjjal tüntették ki életművéért, a stockholmi filmfesztiválon pedig ugyanebben az évben életműdíjat kapott.
A 2000-es évek eleje óta Los Angelesben él. 2008-ban barátaival, Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro rendezőkkel közös produkciós irodát alapított Cha Cha Cha Films néven. Jelenleg a Birdman című komédiát forgatja.
