Tavalyi guilty pleasure-sorozatunk, a csuklyás íjászról szóló Arrow úgy kezdte az évadot, ahogy egy másodikat kell: a becsatlakozó nézőket néhol kissé döcögős (jé, magát meg nem lefokozták?) dialógusokkal megfogva, a naprakészeket egy újabb történetszál és szigetes titok behozásával, a képregényeket ismerőket meg egy olyan, új karakterrel, akit jól ismerhetnek.
Én bezzeg soha nem hallottam a nőről eddig, így nem volt túl nagy flash a megjelenése, de sebaj, így is simán élveztem a 2x01-et, mert Stephen Amell továbbra is a leghitelesebb szuperhős a tévében, a mellékszereplők nem csak kelléknek vannak az epizódokban, van karakterfejlődés és értelmezhető konfliktusok, szóval minden pont olyan frankó, mint volt, még vagy öt évadot simán el tudnék nézegetni belőle.
Én bezzeg soha nem hallottam a nőről eddig, így nem volt túl nagy flash a megjelenése, de sebaj, így is simán élveztem a 2x01-et, mert Stephen Amell továbbra is a leghitelesebb szuperhős a tévében, a mellékszereplők nem csak kelléknek vannak az epizódokban, van karakterfejlődés és értelmezhető konfliktusok, szóval minden pont olyan frankó, mint volt, még vagy öt évadot simán el tudnék nézegetni belőle.
Forrás: Comment blog
