Több millió kuriózumnak számító kép közül válogathatunk a British Library internetes gyűjteményében. Ez azonban még csak a kezdet: az igazi remekművek egyelőre nem férhetők hozzá szabadon. A The Guardian bloggere azonban amellett érvel, hogy a digitális korban nincs értelme visszatartani a műveket.
A British Library gyűjteményének ma már milliós nagyságrendű képe érhető el az intézmény Flickr-oldalán – a remekművek azonban valahogy kimaradtak a szabadon elérhető anyagok közül. A The Guardian bloggere amellett érvel, hogy ideje volna a gyűjtemény minden darabját hozzáférhetővé tenni, ahogyan például a NASA tette.
A British Library, Nagy-Britannia nemzeti múzeuma milliónyi képet tett nemrégiben elérhetővé, sőt szabadon felhasználhatóvá a Flickren. A képeket tehát nemcsak keresni, megtekinteni és közzétenni lehet, de fel is lehet őket használni más mű létrehozásához. Az elérhetővé vált művek főleg a 17–19. századból valók; vannak köztük térképek, geológiai diagramok, könyvillusztrációk, tájképek, freskók és még sok más.
Az elérhetővé vált anyag olyan műveket tartalmaz, amelyek a 17–19. századból származó könyvekben jelentek meg. Ilyenformán ezek nem remekművek, sokkal inkább kuriózumnak számító képek. Ez azonban felveti azt a kérdést, hogy mennyire etikus bármilyen művészettörténeti korban keletkezett mű publikálását korlátozni...
A British Library ugyanis nem tett elérhetővé mindent: olyan vizuális kincsek, mint például Leonardo da Vinci kéziratai vagy a lindisfarne-i evangéliumok nem érhetők el a digitalizált gyűjteményben. A művek, amelyek most elérhetővé váltak, nyomtatásban már jó néhány éve elérhetők az olyan kiadók jóvoltából, amilyen a Dover. A nagylelkű közzététel tehát – a The Guardian bloggere szerint – csak a felszínt érinti.
Közben pedig – akár legális ez, akár nem – a művészettörténet nagy alkotásai folyamatosan szabadon terjednek a világhálón. Így lassan teljesen követhetetlenné válik, ki mit használ fel, és a felhasználásokért járó jogdíj úgysem hárítható a felhasználókra. Kivéve azt az esetet, ha egy kiadó papíron akar valamit megjelentetni. Ilyenkor ma is szép summákat fizetnek a jogtulajdonosnak (a múzeumnak, a gyűjteménynek vagy magánszemélynek) – például egy könyvben fel akarják használni Leonardo da Vinci egyik anatómiai rajzát, a királynőnek kell fizetni, mert ezek a művek a királyi gyűjteménybe tartoznak. És ez a fizetési kötelezettség igaz bármelyik korban keletkezett műre...
A British Library digitalizálási akciója tehát nagy lépés a szabad hozzáférés felé, de még csak az első lépés. A jó példa az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA lehet, amely belátta, hogy a digitális korban nincs semmi értelme szerzői jogokkal védeni és fizetőssé tenni az internetre kerülő képeket. Remélhetőleg ezt hamarosan a közgyűjtemények vezetői is belátják, és mind több 20. század előtt keletkezett mű válik szabadon elérhetővé és felhasználhatóvá az interneten.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése