Ezen a napon egy cseresznye-, barack-, orgona- vagy mandulafaágat (Borbála-ágat) a lányoknak le kell vágni, meleg vízbe állítani, cukrot vagy rézpénzt (az idén bevont egyforintos épp jó lesz!) tenni a vízbe, és naponta friss vizet cserélni. Ha karácsonyig kizöldül az ág, jó termés ígérkezik, de az is lehet, hogy jövőre lánykérés lesz…
Kis fáradsággal valódi retró játékszert varázsolhatunk a diónak nevezett ügyes kis természetadta fadobozból.
Ha tudsz, szerezz óriás diót – nem könnyű feladat, ha látsz a piacon, érdemes többet venni belőle.
Kés segítségével óvatosan nyisd fel középen, és edd meg a belét. (Ha el akarsz tenni néhány szemet jövőbeli dekorációs célokra, papír ragasztócsíkkal, esetleg celluxszal erősítsd össze a két felet, különben végeláthatatlan memory-partiban lesz részed, amikor párosításra kerülne a sor.)
A krampusz feje készülhet fagolyóból, só-liszt gyurmából, levegőn száradó vagy kiégethető gyurmából. Legyen szarva és kis szakálla, és fesd ki vad színekkel. Rugónak a jól bevált papírrugót használtam. Erre került az elkészült fej, a másik végét pedig a dióba ragasztottam.
A diót kívül-belül le lehet festeni, dekorfestékkel is lefújhatod, ha az van kéznél, illetve dekupázslakk segítségével bevonhatod szalvétával vagy csomagolópapírral.
A dió zárszerkezete legegyszerűbben úgy készülhet, ha egy selyemszalagot körberagasztasz rajta. Maradjon 15-15 centi a két végén, hogy egy csinos masnival zárhasd be a kikandikálni vágyú krampuszt.
