Az Európa Kiadónál jelent meg a Majd újra lesz nyár (How I Live Now) című Meg Rosoff-regény. A harmadik világháború alatt, Angliában játszódó mű főhőse a kamasz Daisy, aki New Yorkból érkezik nagynénjéhez, és unokatestvéreihez látogatóba. A nyaralás hamarosan különös fordulatokat vesz: a lány beleszeret unokatestvérébe, nem sokkal később pedig a világ egy furcsa háborúba sodródik, amely visszavonhatatlanul megváltoztatja a fiatalok életét.
Meg Rosoff regényét olvasva Karl May indiánregényei jutottak eszembe. A történethez a harmadik világháborút háttérül választó szöveg esetében ugyanis az a kérdés, meg lehet-e valamit írni hitelesen anélkül, hogy átéltük volna. Európa lakosságának nagy része évtizedek óta békében él, a háborús történetek azonban így is az életünkhöz tartoznak. A világ különböző pontjairól érkező hírek (képek, videók, elbeszélések) már-már a mindennapjaink természetes részét képezik, így kellő fantáziával akárki alkothat háborús narratívát. De minden bizonnyal óriási a különbség az átélt élmények hatására született szöveg, és a fikciót fikcióból eredeztető elbeszélés között. Még azon szerencsések számára is, akik sosem tapasztalták meg a háború borzalmait. Utóbbi ugyanis inkább a fantasy irányába tolja el a szöveget, még akkor is, ha nem sárkányokkal és trollokkal kell megküzdenie a hősöknek. Ez pedig veszélybe sodorhatja a központi szálat, hiszen ha a környezet elveszíti a hitelét, a dráma is súlytalanná válik.
A regény nagy erénye, hogy felvetődhet ugyan az olvasóban, vajon nem túlságosan egyszerű-e a háborús környezet ábrázolása, ám ez szinte semmit nem von le a szöveg értékéből. Meg Rosoff ugyanis egy naiv gyermeki nézőpontot választ, amely természetessé teszi az elbeszélést. Daisy, a történet főhőse és egyben narrátora mindig saját helyzetére vonatkoztatva írja le a környezetét, és meséli el a történéseket. A háborúból annyit mond el, amennyit felfog belőle. Mivel így a regény nem törekszik teljességre, csupán az inkább a személyes kapcsolatokra koncentráló részletekről beszél, nem számít, hogy milyen a háború a háttérben, hiszen a lényeg a kamaszlány egyéni drámája.
Daisy beleszeret az unokatestvérébe. Ezt az alapból is komplikált ügyet tovább bonyolítja az életkoruk, valamint az a tény, hogy a háború hatására a gyerekek felnőtt társaság nélkül maradnak. Magukra hagyva pedig azt csinálnak, amit akarnak. És csinálják is, éjjel-nappal. Újabb buktató, ám Meg Rosoff ezt is megoldja. A kamaszszerelem egy percre sem válik ízléstelen, hatásvadász voyeur-irodalommá. Daisy és Edmond kapcsolata a testiség hangsúlyozása ellenére is megőrzi eredendő tisztaságát. És ez is leginkább a narrátor lelkesen egyszerű, kamaszlányos előadásmódjának köszönhető. Voltaképpen ez a naiv hang, amelyre az írónő oly sikeresen ráérzett, adja el a regényt. Daisy felfedezőútja a testiség és az emberi természet sötétebb tájain egy tökéletesen hiteles személyiségfejlődés dokumentuma.
Ám a Majd újra lesz nyár eggyel tovább lép. Meg Rosoff regénye nem áll meg a kamaszkorból kinövő lány testi-lelki változásainak elbeszélésénél. A háborús események ugyanis egyik napról a másikra erőszakosan benyomulnak a szereplők életébe. Itt már nincs szó körítésről a szerelemhez, a fegyverek már Daisy és Edmond közvetlen közelében szedik áldozataikat. Ám a regény ismét elkerüli a hiteltelenség csapdáját: a szenvedésekkel újabb, magasabb szintre emeli az érzelmeket. Daisyt és Edmondot elszakítják egymástól. A lány az unokahúgával egy távoli farmra kerül, ahol legfeljebb csak álmodozhat a fiúról, és pontosan ezt is teszi, újra felépítve magában a kapcsolatukat. Ez a rész megint csak bámulatos érzékenységgel ábrázolja a gyerekkorból éppen hogy kilépő lány világát. És előrevetíti a finálét, amelyben az átélt borzalmak hatására megváltozott, megerősödött érzelmek egy már-már lírai szépségű szövegben teljesednek ki.
Edmondot a háború borzalmai és Daisy távozása – miután a háború lezárultával sem találja a fiút, a lány visszatér New Yorkba – összeroppantják. Erről a hat évvel később játszódó második részben értesülünk, amikor Daisy visszatér szerelmük színhelyére. Edmond szinte katatón állapotban tengeti életét. A lány ezt látva elhatározza, hogy megmenti szerelmét, és ezen a ponton nő ki végleg a főszereplő és a regény is a kamaszkorból. A zárófejezet klasszikus szerelmi történetté avatja a művet, amely a mindent túlélő szeretetről és ragaszkodásról árul el felemelő titkokat.
Minden ízében remek könyv a Majd újra lesz nyár, amelyet szerencsére lendületes, az elbeszélés egyszerűségét megőrző fordításban olvashatunk. Egyetlen dologba köthetünk csak bele: ez pedig a cím, amely az eredetihez – How I Live Now, amely nem mellesleg a regény zárósora is egyben – viszonyítva túlgondoltnak, erőltetettnek tűnik. Kétségkívül jól mutat a borítón a négy egymás alá írt szó, de ez inkább nyelvtörő, mint ütős cím. Ennél nagyobb bajunk azonban ne legyen.
A regényből film is készült, amelyben a Hanna című mozi gyilkos főszereplője, Saoirse Ronan játssza Daisyt. A filmet október elején mutatták be a hazai mozikban.
(Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár. Európa Könyvkiadó, 2013. Fordította: Tóth Tamás Boldizsár. 224 oldal)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése