Kossuth-díjak - Dobai Péter: 1848 fényes korszak volt

Budapest - Az 1848/49-es forradalom volt az a fényes korszak, amikor a magyar nép, a magyar nemzet történelmileg-politikailag nagykorú volt - mondta Dobai Péter, aki két művében is foglalkozott a szabadságharccal és aki a nemzeti ünnep alkalmából pénteken Kossuth-díjat vehetett át költői, regény- és novellaírói, esszéírói és filmforgatókönyv-írói alkotásaiért.

"Azáltal, hogy idén Kossuth-díjat kaptam, a díj mintegy visszanyerte karátját, aranyfedezetét, hiszen eleddig számos erre messze méltatlan személy is részesült benne" - fogalmazott Dobai Péter az MTI-nek. Mint kifejtette, "mindig érezhető volt a kontraszelekció, a szegregáció, a diszkrimináció sötét erőinek működése e díj megajánlása körül. Most adódott egy értéktisztelő, elfogultság nélküli, tisztán mérlegelő bizottság".

A 70. születésnapját idén ünneplő Dobai Péter felidézte, hogy korábban már több szervezet terjesztette fel Kossuth-díjra, köztük a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar PEN Club, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége vagy a Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete, "ám valahogy bizonyos rejtett erők kiközösítették személyemet a jelöltek kiváltságos köréből".

Több mint tíz verseskötete jelent meg, az első, a Kilovaglás az őszi erdőből 1973-ban. "Abban az egész további út, a nyelv, a megnyilvánulás egészséges agresszivitása benne van. Egy ismert költőtársam mondta erről a könyvről: Te akkor lovagoltál ki, amikor mindenki más belovagolt, vagyis amikor a kádári konszolidáció dolgos derűt követelt a költőktől és meg is kapta az apologetikus, térden állva lázadó antológiákban".

Megfogalmazása szerint nagyrészt a magyar tradíciókban és a magyar intellektuális erőtérben támadnak költői asszociációi, de nagyra tart más nemzetek saját nyelven olvasott költeményei közül is sokat. "Vers a világ, még ha fáj is, még ha gyászol is. Van mit nem elfelejteni, erre szolgál a költészet".

Kitért arra, hogy regényíróként azért foglalkozott két művében is (Csontmolnárok - 1974, Vadon - 1982) az 1848/49-es forradalommal és "szabadságháborúval", mert ez volt az a fényes korszak, amikor a magyar nép, a magyar nemzet történelmileg-politikailag nagykorú volt, együtt vívta szabadságharcát a drezdai, a bécsi, a párizsi, a milánói és más demokratákkal, barikádharcosokkal. "E harc bukása után a magyar nemzet kihullott az élő történelemből. Vissza csak rövid időre tért: 1956-ban".

Három film, az Oscar-díjas Mephisto, valamint a Redl ezredes és a Hanussen forgatókönyvét együtt készítette Szabó István rendezővel.

"A Mephisto első díja a forgatókönyvet illette meg a cannes-i fesztiválon, de magas díjat kapott például Itáliában is. Szabó Istvánnal ideális, harmonikus volt együtt dolgozni, előzetesen tisztáztuk, mi e filmek politikai-ideológiai-esztétikai üzenete. Látom és tapasztalom, hogy ez máig érvényes. Tarr Bélával más munkakapcsolatban álltam, ő egy kész eszmevilágba vont bele mint színészt" - mondta Dobai Péter.

Filmrendezőként is dolgozott, a hetvenes években három művét betiltották. Ennek kapcsán kitért arra, hogy az egyiket, az Archaikus torzót a rendszerváltás óta folyamatosan vetítik sikerrel televíziókban, mozikban. Együtthatók című filmje - amely például a május 1-jei felvonulás fonákját ábrázolja, és többek között Halász Péter betiltott lakásszínházában forgatták - munkakópiáját "a BM meg is semmisítette, az Anyámét úgyszintén".

Dobai Péter jelenleg Belvedere című verskötete befejezésén dolgozik, azt néha politikai-történelmi korrajznak is szánt önéletrajza írásával szakítja meg. Utóbbi címe Voltam élni.

Végezetül pedig itt van egy Dobai Péter vers. Írjatok róla véleményt?

Dobai Péter: Egy arc módosulásai XXVII.

látom az árulást
ami megmaradt
mintha a fiam lenne
látom a lázadást
amivel nem maradt meg
látom hogy harminc éves vagyok
látom a kényszert
életem egyetlen ökonomikus mozzanatát
látom a pusztulás lehetőségét
mindenben amit nélküle élek
mégsincs más mint hozzá a hűség
amivel még magamhoz tartozom 
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: