Jól fogadták csütörtökön az újságírók a sajtóvetítésen Ken Loach eredetileg utolsónak szánt filmjét, a Jimmy's Hall című drámát, amelyet a hivatalos versenyprogramban mutattak be a 67. cannes-i filmfesztiválon. A 78 éves brit rendező Cannes-ban azt mondta: elképzelhető, hogy még egy másik filmet is fog forgatni.
A 2006-ban a Felkavar a szél című háborús filmjéért Arany Pálmát nyert rendezőnek kétfajta filmje van. Legtöbb művében munkások és egyszerű emberek történetein keresztül a mai világ igazságtalanságairól beszél. Időnként viszont az ír történelem elkötelezett, a világot megváltani próbáló, jelentős alakjairól készített portrékkal jelentkezik.
Ez utóbbi kategóriába tartozik a Jimmy's Hall, amely a 20. század elején élt, a társadalmi egyenlőségért és szabadságért küzdő Jimmy Gralton (1886-1945) ír kommunista vezető történetét dolgozza fel. A főhőst Barry Ward alakítja. A történet 1932-ben a vidéki Írországban játszódik, tíz évvel a függetlenségi háború után, amelyről a fődíjas Felkavar a szél szólt.
A Jimmy's Hall forgatókönyvét Paul Laverty írta - akivel 13. alkalommal dolgozott együtt Ken Loach. A forgatókönyvíró a film cannes-i sajtótájékoztatóján kiemelte: Jimmy Gralton az egyetlen olyan ír állampolgár volt a történelemben, akit per nélkül utasítottak ki a saját hazájából. Az erről szóló hivatalos dokumentumok azonban "rejtélyes módon eltűntek". Laverty ezért korabeli újságcikkek és a család emlékei alapján rekonstruálta a szólásszabadság és a szabad élet első nagy ír hősének csatáját az 1930-as években befolyásos és ultrakonzervatív ír katolikus egyházzal és földbirtokosokkal szemben.
"A katolikus egyház és a földdel rendelkezők természetellenes szövetsége a mai napig nagyon sok helyen létezik" - hangsúlyozta Ken Loach Cannes-ban.
A történet főhőse tíz év amerikai emigráció után tér vissza Írországba, egy kis településre, hogy anyját segítse a családi birtokon. A New York-i felhőkarcolók és táncparkettek világa után Jimmy azzal szembesül a fiatal, de elmaradott ír köztársaságban, hogy az 1929-33 közötti nagy gazdasági válság elvette a fiatalok jobb élethez való reményét. Azt kérik Jimmytől, hogy nyissa újra táncklubját, amelyet tíz évvel ezelőtt működtetett a birtokon. Az önkéntes alapon önképzőkörszerűen működő egyesületben mindenki együtt táncolhat, zenét és művészetet tanulhat, sportolhat, verseket idézhet és persze szabadon politizálhat is.
Jimmy az ír táncokon kívül megismerteti környezetével az amerikai dzsesszt és a charlestont, amit nem vesz jó néven Sheridan atya (Jim Norton). A pap listázni kezdi a Jimmyhez járókat, akik szerinte lerombolják "az igazi ír értékeket". Az újranyitott táncklub az egyház és a kommunizmustól tartók gyűlöletének céltáblája lesz, beleértve a szélsőjobboldali csoportokat is. Jimmyt pedig, aki emigrációja alatt felvette az amerikai állampolgárságot, végül az egyház nyomására a hatóságok kitoloncolják saját hazájából és visszaküldik az Egyesült Államokba.
Ken Loach elmondta, mindazok előtt kívánt tisztelegni filmjével, akik életüket kockáztatják meggyőződésükért. Megemlítette a Wikileaks-doumentumokat kiszivárogtató Bradley Manning volt amerikai közlegényt, és Nigériában elrabolt iskoláslányokat.
Arra kérdésre, hogy a forgatás alatt tett bejelentésnek megfelelően tényleg a Jimmy's Hall-e az utolsó filmje, Ken Loach már nem tűnt olyan biztosnak. "Megnézem előbb a labdarúgó-világbajnokságot, és aztán meglátjuk, mit hoz az ősz" - mondta a brit rendező, hozzátéve, elképzelhető, hogy még egy filmet fog forgatni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése