Adorján Viktor A lovasok című drámája egyöntetűen elnyerte a 2012-ben zajlott dráMÁzat elnevezésű drámaíró verseny zsűrijének tetszését.
Egy kis falu életét felvázolva, melynek központja a kocsma A lovasok „a nagy hegyek között egy kis faluban játszódik, ahol már nem vezet tovább az út. Ezt akár szimbolikusan is lehet értelmezni.” (Adorján Viktor, a darab szerzője)
A színház is, mint minden művészeti ág alkotása alapanyagait keresi. Így előfordulhat, hogy az alapanyag témája felülíródik az alkotás folyamán és egy más tartalmú hangsúlyt kap.
„Egy szöveg nem biztos, hogy arról szól, amit az őt alkotó szavak elsődleges jelentése sugall. Mint ahogy az sem bizonyos, hogy a párbeszédes formában megírt mondatok sorozata dráma. De az igaz, hogy bármilyen textus színre vihető, ha a színpad „itt és most” követelményeit tiszteletben tartjuk. Mint ahogy az is igaz, hogy az így létrejött előadás nem az alapjául szolgáló irodalom szócsöve. Elvárásaink nem feltétlenül szolgálják a javunkat, mint ahogy megszilárdult tudásunk is inkább szemellenző, mint széles horizont. De meggyőzni sem kell a síkban élőket a tér létezéséről. (...)” ( Hatházi András, az előadás rendezője)
SZEREPEK:
A Bolhacirkusz Igazgatója, aki majd eljátssza MANCHESTER UNITED GÁSPÁR-t –
Barabás Árpád
Az Első Színész, aki majd eljátssza ANCSURÁ-t – Fincziski Andrea
A Második Színész, aki majd eljátssza TOMAS-t – Szűcs-Olcsváry Gellért
A Harmadik Színész, aki majd MOJZES lesz – Dunkler Róbert
A Negyedik Színész, aki végül MARINKA lesz – Bekő Fóri Zenkő
A Néző, akit majd JÓKHIM-nak fognak hívni – Nagy Csongor Zsolt
Hang: Lőrincz József
Fény: Toásó István
Ügyelő: Ozsváth-Tamás Jenő
Film: Csibi László m.v.
Vetítés: Demeter Kata
Díszlet/Jelmez: Carmencita Brojboiu m.v.
Rendező: Hatházi András m.v.
Előadásaink időpontjai:
2013. október 3., csütörtök, 19:00 óra – Tomcsa Sándor bemutatóbérlet
2013. október 4., péntek, 19:00 óra – Nyirő József felnőttbrélet
2013. október 9., szerda, 19:00 óra – Arany János diákbérlet
2013. október 15., kedd, 19:00 óra – Móricz Zsigmond diákbérlet
Tisztelt Nézőink!
A színházi munkában olyan egy bemutató, mint napok között a vasárnap. Ősbemutatót tartani pedig, azt hiszem, valóban igazi, „pirosbetűs” ünnepnek számít. Ezért külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy október 3-án, itt, az éppen tizenöt esztendős Tomcsa Sándor Színházban, egy olyan dráma ősbemutatójára jöhetünk össze, amelynek szavait én vetettem papírra.
Pályám során, rendezőként, megtapasztalhattam már a mai határokon túli – vagy inneni? – közönség érdeklődését és szeretetét, ám szerzőként először lehetek alkotó részese egy ilyen alkalomnak. Hiszen, ha a valóságos, fizikai térben távol leszek is, az életre hívott szavak és színpadi alakok által, mégis jelenvalónak fogom érezni magam.
Különös csodája ez a színháznak; egy a számtalan közül, amely megtörténik bennünk-velünk, amikor „felmegy a függöny”. Úgy remélem, hogy e csoda mellett, az ősbemutatón megtörténik majd mind a többi is, amely miatt színházat játszunk, színházba járunk.
Köszönöm hát az előadás alkotóinak és a színház valamennyi munkatársának, hogy mindannyiunk számára lehetővé tették e „pirosbetűs” ünnepet: Önöknek azt, hogy gazdagabbak lehetnek egy ősbemutató különleges élményével, nekem pedig azt, hogy az előadás révén itt lehetek majd én is Önökkel!
Mindazonáltal pedig remélem azt is, hogy hamarosan – október 15-én – együtt nézhetjük majd az előadást és személyesen is találkozhatunk. Helyénvaló tehát, ha úgy búcsúzom:
Viszontlátásra!
Adorján Viktor
Egy kis falu életét felvázolva, melynek központja a kocsma A lovasok „a nagy hegyek között egy kis faluban játszódik, ahol már nem vezet tovább az út. Ezt akár szimbolikusan is lehet értelmezni.” (Adorján Viktor, a darab szerzője)
A színház is, mint minden művészeti ág alkotása alapanyagait keresi. Így előfordulhat, hogy az alapanyag témája felülíródik az alkotás folyamán és egy más tartalmú hangsúlyt kap.
„Egy szöveg nem biztos, hogy arról szól, amit az őt alkotó szavak elsődleges jelentése sugall. Mint ahogy az sem bizonyos, hogy a párbeszédes formában megírt mondatok sorozata dráma. De az igaz, hogy bármilyen textus színre vihető, ha a színpad „itt és most” követelményeit tiszteletben tartjuk. Mint ahogy az is igaz, hogy az így létrejött előadás nem az alapjául szolgáló irodalom szócsöve. Elvárásaink nem feltétlenül szolgálják a javunkat, mint ahogy megszilárdult tudásunk is inkább szemellenző, mint széles horizont. De meggyőzni sem kell a síkban élőket a tér létezéséről. (...)” ( Hatházi András, az előadás rendezője)
SZEREPEK:
A Bolhacirkusz Igazgatója, aki majd eljátssza MANCHESTER UNITED GÁSPÁR-t –
Barabás Árpád
Az Első Színész, aki majd eljátssza ANCSURÁ-t – Fincziski Andrea
A Második Színész, aki majd eljátssza TOMAS-t – Szűcs-Olcsváry Gellért
A Harmadik Színész, aki majd MOJZES lesz – Dunkler Róbert
A Negyedik Színész, aki végül MARINKA lesz – Bekő Fóri Zenkő
A Néző, akit majd JÓKHIM-nak fognak hívni – Nagy Csongor Zsolt
Hang: Lőrincz József
Fény: Toásó István
Ügyelő: Ozsváth-Tamás Jenő
Film: Csibi László m.v.
Vetítés: Demeter Kata
Díszlet/Jelmez: Carmencita Brojboiu m.v.
Rendező: Hatházi András m.v.
Előadásaink időpontjai:
2013. október 3., csütörtök, 19:00 óra – Tomcsa Sándor bemutatóbérlet
2013. október 4., péntek, 19:00 óra – Nyirő József felnőttbrélet
2013. október 9., szerda, 19:00 óra – Arany János diákbérlet
2013. október 15., kedd, 19:00 óra – Móricz Zsigmond diákbérlet
Tisztelt Nézőink!
A színházi munkában olyan egy bemutató, mint napok között a vasárnap. Ősbemutatót tartani pedig, azt hiszem, valóban igazi, „pirosbetűs” ünnepnek számít. Ezért külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy október 3-án, itt, az éppen tizenöt esztendős Tomcsa Sándor Színházban, egy olyan dráma ősbemutatójára jöhetünk össze, amelynek szavait én vetettem papírra.
Pályám során, rendezőként, megtapasztalhattam már a mai határokon túli – vagy inneni? – közönség érdeklődését és szeretetét, ám szerzőként először lehetek alkotó részese egy ilyen alkalomnak. Hiszen, ha a valóságos, fizikai térben távol leszek is, az életre hívott szavak és színpadi alakok által, mégis jelenvalónak fogom érezni magam.
Különös csodája ez a színháznak; egy a számtalan közül, amely megtörténik bennünk-velünk, amikor „felmegy a függöny”. Úgy remélem, hogy e csoda mellett, az ősbemutatón megtörténik majd mind a többi is, amely miatt színházat játszunk, színházba járunk.
Köszönöm hát az előadás alkotóinak és a színház valamennyi munkatársának, hogy mindannyiunk számára lehetővé tették e „pirosbetűs” ünnepet: Önöknek azt, hogy gazdagabbak lehetnek egy ősbemutató különleges élményével, nekem pedig azt, hogy az előadás révén itt lehetek majd én is Önökkel!
Mindazonáltal pedig remélem azt is, hogy hamarosan – október 15-én – együtt nézhetjük majd az előadást és személyesen is találkozhatunk. Helyénvaló tehát, ha úgy búcsúzom:
Viszontlátásra!
Adorján Viktor
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése