A Nagyvilág című világirodalmi folyóirat születésének 100. évfordulója alkalmából Barbara Toporska lengyel írónőnek szentelte idei januári számát, amelyet csütörtökön este mutatnak be a Lengyel Intézetben.
Az emlékszámot Nina Karsov és Pálfalvi Lajos állította össze. Benne Toporska néhány szépirodalmi és publicisztikai írásán kívül olvasható egy, az írónőt bemutató tanulmány és egy vele készült beszélgetés. A fordítások Mihályi Zsuzsa, Szenyán Erzsébet és Pálfalvi Lajos munkái. Az írónőt a Lengyel Intézetben Pálfalvi Lajos műfordító, polonista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára és Waclaw Lewandowski, a toruni Mikolaj Kopernik Egyetem tanára mutatja be. Pálfalvi Lajos az MTI-nek elmondta: az élete nagyobbik részét emigrációban töltő Toporska irodalmi munkássága hosszú évekig gyakorlatilag ismeretlen volt a lengyelországi közönség előtt, noha igen figyelemre méltó szerző, olyan alkotók tekintették kiemelkedő írónak, mint az irodalmi Nobel-díjas Czeslaw Milosz. Prózát és verset egyaránt írt, és kiemelkedő publicisztikai tevékenysége. A londoni Kontra könyvkiadó jóvoltából – amely újra megjelenteti szinte egész életművét – egyre izgalmasabbnak találják az irodalomtörténészek és az olvasóközönség. Férjének, Józef Mackiewicznek, akivel Londonban, majd Münchenben nélkülözések közepette éltek, több regénye magyarul is megjelent. Toporska klasszikus lélektani regényeket írt a 20. század közepének stílusában. Politikai publicisztikája nagyon jelentős és terjedelmes. Festészettel is foglalkozott. Az emigrációban a londoni lengyel lapoknak, a Németországban 1959-től megjelenő Ostatnie Wiadomosci és a párizsi Kultúra című folyóiratoknak dolgozott. Antikommunista és egyben antinacionalista meggyőződésű, érett, felvilágosult személyiség volt, érdemes arra, hogy a magyar közönség is megismerje – mondta Pálfalvi Lajos.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése