Budapest, Művészetek Palotája, február 1. 20:00
Calypso nem csak az Odüsszeiában halhatatlan: Trinidad urbánus, afrolatin népzenéje bő száz éve hódít, az első karibi zene volt, amely világsikert ért el a táncparketteken. Mint annyi izgalmas kulturális jelenséget, ezt is a népek keveredésének, párbeszédének, szabadságvágyának köszönhetjük.
Az Afrikából Amerikába hurcolt feketék, illetve a gyarmatosító spanyolok és franciák zenéjéből keletkezett, jellemzően kubai zene a harmincas években már sok-sok slágert adott a világnak. A huszadik század második felében ebbe a koktélba még került egy kis soul, rap és reggae: ebből lett a kortárs, városi calypso, amelyet a maga autentikus (elektronikával és gagyipoppal meg nem fertőzött) formájában már kevesen űznek. A berlini székhelyű, de interkontinentális összetételű zenekar tizenhét tagot számlál. Egy energikus frontembert és hat szemrevaló hölgyből álló vokálszextettet, plusz egy igazi big bandet tömörít, két trombitás, két szaxofonista, bőgős, zongorista, dobos, kongás, gitáros, ukulelés felállásban. A show tehát látványban és hangzásban is kényeztet, nem csak a latin világzenék ínyenc szerelmeseit, de minden nyitott, igényes élőzenére fogékony embert képes elkápráztatni. A világot látott produkció nemcsak egy ritka, jobbára hozzáférhetetlen zenei unikumot kínál, de táncos-jelmezes, egyszerre hagyományőrző és fergetegesen posztmodern, jobbára a műfaj klasszikusainak feldolgozásaiból és néhány saját szerzeményből álló koncertélményt. Érezhető, hogy a világ különböző pontjairól jövő megszállottak Berlinben nagyon egymásra találtak, és azt csinálják, amiben így együtt ők a legjobbak: életet lehelnek egy kihaltnak hitt zenei stílusba. Nem is keveset. Buena Vista Social Club-rajongóknak, a latin zene szerelmeseinek és a világzene ínyenceinek kötelező a program.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése