Előkerült egy eddig ismeretlen filmrészlet Jakovits József szobrászművészről, a másfél perces alkotást szerdán publikálták a librarius.hu-n.
A filmet korábban digitalizáltató és most nyilvánosságra hozó Grozdits Károly az MTI-nek elmondta: az alkotást Szajkó Ferenc barátja hagyta nála sok más dologgal együtt, amikor 2005-ben visszaköltözött Amerikába. "Nálam hevert mostanáig, amikor rászántam magam, hogy kezdeni kéne valamit vele" - fűzte hozzá.
Grozdits Károly közölte: a Jakovits Józsefről portréfilmet jegyző Szajkó Ferenc csak annyit mondott neki akkor, hogy ezt a filmet nem ő készítette. A 16 milliméteres filmtekercsről így nem lehet tudni, hogy kinek a műve vagy éppen hogy kik a rajta szereplő nők. A művészeti író a birtokában lévő Jakovits-fényképek alapján úgy vélte, hogy a felvétel az 1970-es évek végén készülhetett, amikor a szobrász-festő Amerikában élt. "Nyilván Jakovits köréhez kötődő művész lehetett az alkotó" - tette hozzá.
Elmondása szerint azért is érdekes és fontos a filmrészlet, mert Jakovitsról két ismert film készült. Az egyik a Szajkó Ferenc-féle, amely jelenleg nem hozzáférhető, mert a filmes lányánál van Amerikában, a másik pedig a művészportrékat készítő testvérpár, Gulyás Gyula és János alkotása. Ezekkel szemben az előkerült, rengeteg vágást tartalmazó film azonban nem dokumentum, inkább művészi jellegű, de ugyanúgy profi munka - jegyezte meg.
Grozdits Károly hozzáfűzte: már felvette a kapcsolatot néhány művészettörténésszel, példaként Barki Gergelyt említette, aki "ugyan nem ezzel a korszakkal foglalkozik, de Berény Róbert festőművész vonalán keresztül érdekelt" ebben.
Az 1909-ben született Jakovits József 1944-ig vasesztergályosként dolgozott és önerőből képezte magát. 1945-ben került kapcsolatba Vajda Lajos körével, akkortól lett kiállító művész. 1948-ban kiköltöztették műterméből, ekkor összetörte szobrait; nonfiguratív művészként nem állíthatott ki. 1950-től bábtervezőként dolgozott, ebben a műfajban is jelentőset alkotott.
1965-ben emigrált, 1987-ig New Yorkban élt, ahol főként festészettel foglalkozott. 1987-ben hazatelepült, 1994-es haláláig Magyarországon élt. 1990-ben kiváló művészi címmel tüntették ki, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt. A magyarországi avantgárd-törekvések legegyénibb képviselője volt, a magyar szobrászat egyik irányzatához sem tartozott. Részt vett az úgynevezett Európai Iskola munkájában, valamint a Négy világtáj felé galéria kiállításain. Művein a prehisztorikus szobrászat formaélménye, a szimbólumteremtő erő, a szürrealisztikus hatás érződik. Őt tekintették a magyar plasztikai formanyelv megújítójának is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése