Bemutatkozom: Vagyok, Aki Vagyok. Személyiségi jogaimra hivatkozva igazi nevem nem mondhatom meg. Dúsgazdag iparmágnás vagyok, minden kontinensen vannak érdekeltségeim. Egy panorámás, dombra épült villanegyedben lakom, ahonnan messzire ellátni.
Történt egyszer, hogy amint napnyugtakor a boromat iszogattam az emeleti erkélyen és a kilátásban gyönyörködtem, felfigyeltem egy gyönyörű szép területre, lenn, a folyóhoz közel.
Másnap felkerestem a telek tulajdonosát, akinek már több mint tíz éve a birtokában volt.
A tulaj korábban krokodil tenyészettel foglalkozott. Nagy hüllőbarát volt, mindig zöld öltönyben járt. Alacsony termete és vézna testalkata senkit nem zavart, mert jól vágott az esze és kedves volt. Ahogy ott beszélgettünk, kiderült, hogy később áttért a nagytestű madártenyésztésre, gondolom exportra dolgozott. Bevallotta, hogy már unja az egészet, ezért nem kíván sokat alkudozni velem, mert ő elhatározta, hogy a tengeren túlra költözik. Sebtibe megírtuk a szerződést, készpénzért vettem meg a teljes területet örökre, mivel tartottam attól, nehogy a szomszédjaim elkényeztetett gyerekei az én szép telkemen sétáltassák klónozott kutyáikat.
A szerződést aláírtam még január elején. Ez után határoztam el, hogy valami színvonalasabb, korszerűbb vállalkozásba kellene kezdeni, mivel a családi örökségből rám szakadt gyárak állapota és profilja már igencsak kopottas volt. Nem beszélve arról, hogy a szoros gazdasági verseny előbb, vagy utóbb úgy is kikényszerítette volna belőlem ezt a döntést.
A telket kétfelé osztottam. Az egyik felébe felépítettem egy óriási, többemeletes gyárkomplexumot, mely többfajta termék gyártására volt alkalmas, hogy átvészelje az időnként előtörő gazdasági válságok viharait. Kerítését jól megmagasíttattam, hogy a bulvársajtó lesifotósai és az ipari kémek puskamikrofonjai elől védve legyenek azok a gyártási titkok, melyeket nem szerettem volna versenytársaim orrára kötni. Hamar repül az idő, ha az ember építkezik. El is készült minden a tervek szerint. Belaktuk a panorámás felső szinteket, de amúgy nem történt semmi különös. Egyik nap, ahogy ott traccsolok a főmérnökökkel a központi tárgyalóteremben, bevillan, hogy kellene egy piacvezető, ütős termék, mert már június közepe van és nyakunkon a tél. Szóltam is mindjárt a főmérnököknek.
- Hé, fiúk! Össze kéne dobni egy negyedik generációs robotot!
- Isteni ötlet! – mondták. Semmi akadálya főnök. Hogyan gondoltad?
Eligazítottam őket hamar. Én adtam az alap ötletet. Csináltunk egy kentaurt. Harmonikus felépítésű volt, szemet gyönyörködtető. Nagyságrendileg a mi méreteinkhez igazodott, képes volt lemásolni önmagát. Teherbíró szerkezete és felépítése volt, mindenféle munkára alkalmas. Feje formás volt, körbe kamerákkal teljes.
Az oroszoktól beszereztem egy új, számítógép chipet, nehogy valaki összetévessze őket a telken forgolódó földmunkagépekkel. A chipet azonnal beépítettük a számítógépe vezérlő egységébe, így problémamegoldó képessége ugrásszerűen megnőtt. Ezt az eredményt örömmel nyugtáztuk. A legyártott próbasorozatot ráengedtük a kettéválasztott telek üresen maradt részére. Mindenféle rövid futamidős, dedós feladatokat adtunk nekik. Térfigyelő kamerák segítségével néztük, hogy hogyan küszködnek.
A teljes július eltelt a próbasorozat teszteredményeinek a kiértékelésével, nem csináltunk ez alatt semmi hasznosat. Naphosszat molyoltunk, időnként buliztunk és latolgattuk a piaci esélyeinket, na meg a profitot. Így telt el a hetedik hónap.
A hónap végére kaptam egy nagy, államilag finanszírozott megrendelést. Kivitelezése bonyolult volt és kötbéres. Rájöttünk. hogy primitív robotjainkkal nem tudjuk teljesíteni ezt a határidős megrendelést. Kapkodni kezdtünk. Külszíni fejtésű bányáimat eladtam, mivel közel voltak a kimerüléshez. Mit kezdtem volna a balesetveszélyes meddő törmelékkel? Így hamar készpénzhez jutottam és meg tudtam vásárolni a japánoktól az új, DNS-alapú chipet. Hamar be is építettük a kentaurokba. Egyből megtáltosodtak a vasparipák. Már saját ötleteik is voltak. Úgy szívták magukba a tudást, mint szivacs a vizet. A főmérnökök nem akartak hinni a szemüknek. Mondták is, hogy ez nem semmi, ez egy ötödik generációsat is lenyomna. Örültünk is nagyon, hogy akaratlanul is egy generációs ugrás következett be, ezért ötödikeseknek neveztük el őket. Azokat a negyedikeseket, akik a teszteredmények során megbuktak, bezúztuk ócskavasnak.
Mikor már jó sokat legyártottunk az ötödikesekből, elmagyaráztuk nekik, hogy egy hidrogénturbinás erőművet kell, építsenek arra a telekre, amit a negyedikesek megtisztítottak a növényzettől. A háta mögé, egy hőszigetelt, hűtött pincét is kell, hogy csináljanak a palackoknak. A helyi hőerőművek kiváltására fog kelleni, áramfejlesztés céljából. Elmondtuk azt is, hogy összesen egy teljes évük van rá, hogy befejezzék. A gyors problémamegoldó készség és a jó szervezés érdekében kiválasztottam egyet közülük, és megtettem főnöknek. Szinte teljhatalommal ruháztam fel, természetesen a programok keretein belül. Hogy a feléje irányuló elismerésemet lássák és értékeljék, az egész ménest felsorakoztattam a központi aulában, kihívtam mindenik elé, és ezt mondtam neki:
- Itt mindenki előtt főnöknek nevezlek ki és a többiek fölé emellek. Feladatod, hogy irányítsd őket. Kiváltságaidat azért adám, mert vasérc vagy te, és erre az ércre építem az én vállalkozásomat.
Ezek után kihajtottuk őket a főépületből, és az üres telekrészen összeengedtük őket a negyedikesekkel, hogy segítségükre legyenek az alantas munkák elvégzésénél. Megengedtük, hogy megtaníthatják nekik munkafázisonként, hogy mikor, mit kell csinálni, de az elektronikus alkatrészeikből nem adhatnak át, nehogy egy idő után olyan legyen a telep, mint egy autóbontó.
Nem sok idő múlva úgy döntöttem, hogy székhelyemet áthelyezem Kínába, az olcsó munkaerő termelte plusz profit miatt. Az egész cuccot épületestől teherhajókra pakoltuk és átköltöztünk. A telek felügyeletét egy pár munkásra bíztam, hogy jelentsék, ha valamilyen esemény van, és természetesen azért, hogy ne maradjon őrizetlenül. Estét reggellé téve gyúrtam a melót, napkeleten. Gyártósori ipari robotokat csináltunk, hibrid motorok gyártásához, hogy a levegő szennyezettségét mérsékeljük. Teltek múltak a hónapok, az év közepén jött a hír, hogy nagy árhullám vonult le a folyón, ott, ahol a régi telket hagytam. Víz alá kerülhetett az egész telek, mert az embereim sokat fáradoztak a mentésen. A kárenyhítés érdekében minden értékeset a zárt lakókonténerekbe dobáltak be. Nagy volt a kár, szinte az egész géppark odaveszett. A biztosító kivonta magát a kártérítés kötelezettsége alól mondván, hogy egy véletlenül lezuhant mennykő szakította át a tározót lezáró gátat, azért volt az árhullám.
A kentaurok mindent újra kellett kezdjenek. Csináltak fából vaskarikát, keresgélték az eltűnt telepítő CD-ket. Végül oda jutottak, hogy csak adtak át alkatrészeket az elektronikus egységükből a negyedikeseknek. Novembernek már nagyon a vége felé járhatott az idő, amikor megkaptam otthonról a rossz hírt, hogy valami nem tiszta, mert nem a tervnek megfelelően dolgoznak a kentaurok. Mivel nyakig álltam a munkában, szóltam az egyetlen fiamnak, aki az én jogutódom kívánt lenni, és nagykorúsága óta végig a jobb kezem volt a vállalkozásban.
- Ide figyelj, fiam! Vitesd le magad valakivel a reptérre és ülj fel mihamarabb az első induló gépre. Mondd meg a kentaurjaimnak, hogy haragszom rájuk. Próbáld megmagyarázni, hogy a szerződés tárgya az erőmű. Kérdezd meg tőlük, hogy miért építenek atomhulladék szarkofágot a hátsókertben, amikor az a hely a gáztartályok pincéjének volt fenntartva. Ígérd meg nekik, hogy aki újrakezdi az eredeti terv megvalósítását, annak jutalma, december végén, Szilveszter ünnepén, egy teljes műszaki felújítás lesz, ezen kívül pótolom azokat a programhiányosságokat, melyek az árvíz utáni csere-bere miatt keletkeztek. Mindezeket még megfejelheted azzal az ígérettel, hogy olyan új energiatelepeket kapnak, melyek tíz évig bírják, nem kell évente sorba állni értük. Végül, a velem kompatibiliseket magam mellé veszem cselédnek, intézőnek.
December végégéhez közeledtünk, amikor jött egy fax a régi tulajtól, a tojásrakótól.
- Kedves barátom! A régi szép idők emléke vett rá arra, hogy megírjam neked ezt a levelet. Legújabb ügyeim intézése miatt sokat kell utazgatnom. Mivel útba esett jövet-menet, időnként hazalátogattam. Éjjel mentem fényszóróval, nehogy azt higgye valaki, hogy pont én bujkálok. Azt az éjszakai életet látnod kell. A mi időnkben ilyen nem volt. Elképesztő az a nyomorban való tolongás, tiszta fertő. Nagyon igyekezhetnek befejezni a melót, mert annyian vannak, mint a hangyák. Úgy pöffeszkednek, mint kakas a szemétdombon. Egymást próbálják túlnyeríteni. Én nem tudom, nem is érdekel, hogy mivel bíztad meg őket, mert most már ez a Te dolgod, de emlékezz vissza, hogy milyen állapotban volt a telek, amikor tőlem megvetted. Egy csikk nem volt eldobva a fűben. Most látnád, hogy milyen. Egyik nap éppen egy közeli parkolóban köröztem, amikor láttam, hogy két fojtott tüzet gyújtottak meg. Olyan magas volt a füstje, hogy csak maszkban lehetett ruhát teregetni. Jut eszembe: legutóbb, amikor nem találkoztam főnixekkel, mert időnként megpróbálnak tüzes fáklyákat dobálni rám, hívtak a mobilon. Az egyik ismerősöd volt, utánad érdeklődött, utólagos engedelmeddel megadtam az email címedet.
Alig telte el három nap, jött egy üzenet a laptopomra. Az irántam érdeklődő ismerősöm írt.
- Végre megtaláltalak! Csak értesíteni szeretnélek, hogy nagyon nagy a baj. Emlékszel, az utcátok végén, a sarkon lakott egy öreg. Őrző-védő vállalkozása van. Úgy hírlik, hogy szemet vetett a gazdátlanul maradt telkedre rögtön az után, hogy elmentél. A fekete ruhás emberei a kerítés külső felén járőröznek. Látták, amint ellenőrizetlen tartalmú segédprogramokat adtak át a kentauroknak, CD-n. Állítólag egyes munkairányítókkal azt a bizalmas információt közölték, hogy tudomásuk szerint belebuktál valamilyen távol keleti vállalkozásba, annyira, hogy be is börtönöztek, emiatt nem fogsz visszatérni. Azt is mondták, hogy nosztalgiázás helyett inkább térjenek vissza a valóság talajára és fogadják el tőlük az Öreg Főnök legkorszerűbb fejlesztésű programjait. Képzeld! A legutóbbi Jacht Club bulin többen is azt suttogták, hogy az öregnek szándékában áll megszerezni, az általad, a kentaurokba beültetett szuper chipeket, az üres kasznikat pedig traktorokkal betúratná a szarkofágba. Csak ennyit szerettem volna közölni veled. Bárhogy döntesz, sietned kell, mert a városi tanács közleményben adott ki értesítést arról, hogy a folyó mindkét partján elterülő területeket jogilag egybemossa, kitelepíti és behajtani tilos táblákat fognak körbe kihelyezni. Ezeket az új törvényeket január elsejétől léptetik életbe, még nem tudni, hogy mi okból. Állítólag a hosszan tartó szárazság következtében nagy eséllyel fellobbanó bozóttüzektől szeretnék megóvni a lakosságot. További szép napot és Boldog Új Évet Kívánok, ha addig nem találkoznánk.
Sokkolóan hatott rám a hír. Bosszantott nagyon a dolog, mivel karrierem során soha nem ért még ilyen kudarc. Előző munkáim iparművészeti darabok voltak, annyira, hogy két-három év elteltével saját, kis szilícium alapú oázisokat hoztak létre maguk körül. Ezért alakult úgy, hogy a „Végtelen számú csillag” nevű, elit, életmód klubban, melynek alapító tagja vagyok, a haverok, az „Alkotó” becenevet ragasztották rám.
Percekig bámultam tanácstalanul a képernyőt. Végül, a „mentsük, ami még menthető” elhatározásra jutottam. Magamhoz hívattam Mikkát, a testőreim új főnökét és utasítottam.
- Béreld ki a legnagyobb hajót, amit a kikötőben találsz, szedd össze a legjobb embereinket, mert hazamegyünk. Pakoljatok be élelmet, kompokat, mentőcsónakokat is vigyetek magatokkal. Feladatod az lesz, hogy megtisztítsd a telek környékét a legújabb vetélytársam pribékjeitől. A hogyant rád bízom. Én egy nappal később indulok. Egy óceánjáró tankerrel megyek a fiammal együtt, az egész vezetőséget magammal viszem. A főmérnökökkel fogom összerakatni a szétdobált és leamortizált gépeket. Az összes kentaurt ellenőrző számítógéphez kapcsoljuk. Az értékeseket felvesszük, az értékteleneket otthagyjuk. A kimentett kentaurokat felújítom és feltöltöm, mert megígértem nekik. Semmi mást nem kívánok kimenteni, mert úgy hallottam, hogy a telken kő, kövön nem maradt. Add át üdvözletemet az ott ragadt felvigyázó személyzetünknek és jutalmazd meg őket hősies helytállásukért.
Mikka illedelmesen távozott, az ajtóban megfordult és megkérdezte.
- Mit csináljak az öreggel?
- Toló lapoztasd be az emberei mellé a szarkofágba és engedjetek rájuk mixer betont. Tudom, bíróság előtt lenne a helye, de most év végére nagyon sürget az idő. Abban a patáliában úgy is rövid időn belül belefáradnak az agg keresésébe és eltűntnek nyilvánítják majd.
Végül minden úgy fejeződött be, ahogy előre láttam. Hazafele menet, nagy szilveszteri bulit rendeztem a tanker fedélzetén a hozzám hű kentaurok tiszteletére. Mindenki ott volt, aki számít, a furcsa arcú és öltözetű volt szomszédjaimból is meghívtam négyet. Az újévi buli hangulatát megkoronázó tűzijátékot Mikka szolgáltatta nekünk a bárkáról. Harmadik nap, mikor már megszabadultunk a másnaposság gyötrelmeitől, kikötöttünk Indiában. A lenyitott rámpán keresztül kihajtottuk a ménest a legújabb ígéret földjére. Itt dolgoztak tovább a kentaurjaim, míg a világ és két nap. Aki nem hiszi, járjon utána!
Másnap felkerestem a telek tulajdonosát, akinek már több mint tíz éve a birtokában volt.
A tulaj korábban krokodil tenyészettel foglalkozott. Nagy hüllőbarát volt, mindig zöld öltönyben járt. Alacsony termete és vézna testalkata senkit nem zavart, mert jól vágott az esze és kedves volt. Ahogy ott beszélgettünk, kiderült, hogy később áttért a nagytestű madártenyésztésre, gondolom exportra dolgozott. Bevallotta, hogy már unja az egészet, ezért nem kíván sokat alkudozni velem, mert ő elhatározta, hogy a tengeren túlra költözik. Sebtibe megírtuk a szerződést, készpénzért vettem meg a teljes területet örökre, mivel tartottam attól, nehogy a szomszédjaim elkényeztetett gyerekei az én szép telkemen sétáltassák klónozott kutyáikat.
A szerződést aláírtam még január elején. Ez után határoztam el, hogy valami színvonalasabb, korszerűbb vállalkozásba kellene kezdeni, mivel a családi örökségből rám szakadt gyárak állapota és profilja már igencsak kopottas volt. Nem beszélve arról, hogy a szoros gazdasági verseny előbb, vagy utóbb úgy is kikényszerítette volna belőlem ezt a döntést.
A telket kétfelé osztottam. Az egyik felébe felépítettem egy óriási, többemeletes gyárkomplexumot, mely többfajta termék gyártására volt alkalmas, hogy átvészelje az időnként előtörő gazdasági válságok viharait. Kerítését jól megmagasíttattam, hogy a bulvársajtó lesifotósai és az ipari kémek puskamikrofonjai elől védve legyenek azok a gyártási titkok, melyeket nem szerettem volna versenytársaim orrára kötni. Hamar repül az idő, ha az ember építkezik. El is készült minden a tervek szerint. Belaktuk a panorámás felső szinteket, de amúgy nem történt semmi különös. Egyik nap, ahogy ott traccsolok a főmérnökökkel a központi tárgyalóteremben, bevillan, hogy kellene egy piacvezető, ütős termék, mert már június közepe van és nyakunkon a tél. Szóltam is mindjárt a főmérnököknek.
- Hé, fiúk! Össze kéne dobni egy negyedik generációs robotot!
- Isteni ötlet! – mondták. Semmi akadálya főnök. Hogyan gondoltad?
Eligazítottam őket hamar. Én adtam az alap ötletet. Csináltunk egy kentaurt. Harmonikus felépítésű volt, szemet gyönyörködtető. Nagyságrendileg a mi méreteinkhez igazodott, képes volt lemásolni önmagát. Teherbíró szerkezete és felépítése volt, mindenféle munkára alkalmas. Feje formás volt, körbe kamerákkal teljes.
Az oroszoktól beszereztem egy új, számítógép chipet, nehogy valaki összetévessze őket a telken forgolódó földmunkagépekkel. A chipet azonnal beépítettük a számítógépe vezérlő egységébe, így problémamegoldó képessége ugrásszerűen megnőtt. Ezt az eredményt örömmel nyugtáztuk. A legyártott próbasorozatot ráengedtük a kettéválasztott telek üresen maradt részére. Mindenféle rövid futamidős, dedós feladatokat adtunk nekik. Térfigyelő kamerák segítségével néztük, hogy hogyan küszködnek.
A teljes július eltelt a próbasorozat teszteredményeinek a kiértékelésével, nem csináltunk ez alatt semmi hasznosat. Naphosszat molyoltunk, időnként buliztunk és latolgattuk a piaci esélyeinket, na meg a profitot. Így telt el a hetedik hónap.
A hónap végére kaptam egy nagy, államilag finanszírozott megrendelést. Kivitelezése bonyolult volt és kötbéres. Rájöttünk. hogy primitív robotjainkkal nem tudjuk teljesíteni ezt a határidős megrendelést. Kapkodni kezdtünk. Külszíni fejtésű bányáimat eladtam, mivel közel voltak a kimerüléshez. Mit kezdtem volna a balesetveszélyes meddő törmelékkel? Így hamar készpénzhez jutottam és meg tudtam vásárolni a japánoktól az új, DNS-alapú chipet. Hamar be is építettük a kentaurokba. Egyből megtáltosodtak a vasparipák. Már saját ötleteik is voltak. Úgy szívták magukba a tudást, mint szivacs a vizet. A főmérnökök nem akartak hinni a szemüknek. Mondták is, hogy ez nem semmi, ez egy ötödik generációsat is lenyomna. Örültünk is nagyon, hogy akaratlanul is egy generációs ugrás következett be, ezért ötödikeseknek neveztük el őket. Azokat a negyedikeseket, akik a teszteredmények során megbuktak, bezúztuk ócskavasnak.
Mikor már jó sokat legyártottunk az ötödikesekből, elmagyaráztuk nekik, hogy egy hidrogénturbinás erőművet kell, építsenek arra a telekre, amit a negyedikesek megtisztítottak a növényzettől. A háta mögé, egy hőszigetelt, hűtött pincét is kell, hogy csináljanak a palackoknak. A helyi hőerőművek kiváltására fog kelleni, áramfejlesztés céljából. Elmondtuk azt is, hogy összesen egy teljes évük van rá, hogy befejezzék. A gyors problémamegoldó készség és a jó szervezés érdekében kiválasztottam egyet közülük, és megtettem főnöknek. Szinte teljhatalommal ruháztam fel, természetesen a programok keretein belül. Hogy a feléje irányuló elismerésemet lássák és értékeljék, az egész ménest felsorakoztattam a központi aulában, kihívtam mindenik elé, és ezt mondtam neki:
- Itt mindenki előtt főnöknek nevezlek ki és a többiek fölé emellek. Feladatod, hogy irányítsd őket. Kiváltságaidat azért adám, mert vasérc vagy te, és erre az ércre építem az én vállalkozásomat.
Ezek után kihajtottuk őket a főépületből, és az üres telekrészen összeengedtük őket a negyedikesekkel, hogy segítségükre legyenek az alantas munkák elvégzésénél. Megengedtük, hogy megtaníthatják nekik munkafázisonként, hogy mikor, mit kell csinálni, de az elektronikus alkatrészeikből nem adhatnak át, nehogy egy idő után olyan legyen a telep, mint egy autóbontó.
Nem sok idő múlva úgy döntöttem, hogy székhelyemet áthelyezem Kínába, az olcsó munkaerő termelte plusz profit miatt. Az egész cuccot épületestől teherhajókra pakoltuk és átköltöztünk. A telek felügyeletét egy pár munkásra bíztam, hogy jelentsék, ha valamilyen esemény van, és természetesen azért, hogy ne maradjon őrizetlenül. Estét reggellé téve gyúrtam a melót, napkeleten. Gyártósori ipari robotokat csináltunk, hibrid motorok gyártásához, hogy a levegő szennyezettségét mérsékeljük. Teltek múltak a hónapok, az év közepén jött a hír, hogy nagy árhullám vonult le a folyón, ott, ahol a régi telket hagytam. Víz alá kerülhetett az egész telek, mert az embereim sokat fáradoztak a mentésen. A kárenyhítés érdekében minden értékeset a zárt lakókonténerekbe dobáltak be. Nagy volt a kár, szinte az egész géppark odaveszett. A biztosító kivonta magát a kártérítés kötelezettsége alól mondván, hogy egy véletlenül lezuhant mennykő szakította át a tározót lezáró gátat, azért volt az árhullám.
A kentaurok mindent újra kellett kezdjenek. Csináltak fából vaskarikát, keresgélték az eltűnt telepítő CD-ket. Végül oda jutottak, hogy csak adtak át alkatrészeket az elektronikus egységükből a negyedikeseknek. Novembernek már nagyon a vége felé járhatott az idő, amikor megkaptam otthonról a rossz hírt, hogy valami nem tiszta, mert nem a tervnek megfelelően dolgoznak a kentaurok. Mivel nyakig álltam a munkában, szóltam az egyetlen fiamnak, aki az én jogutódom kívánt lenni, és nagykorúsága óta végig a jobb kezem volt a vállalkozásban.
- Ide figyelj, fiam! Vitesd le magad valakivel a reptérre és ülj fel mihamarabb az első induló gépre. Mondd meg a kentaurjaimnak, hogy haragszom rájuk. Próbáld megmagyarázni, hogy a szerződés tárgya az erőmű. Kérdezd meg tőlük, hogy miért építenek atomhulladék szarkofágot a hátsókertben, amikor az a hely a gáztartályok pincéjének volt fenntartva. Ígérd meg nekik, hogy aki újrakezdi az eredeti terv megvalósítását, annak jutalma, december végén, Szilveszter ünnepén, egy teljes műszaki felújítás lesz, ezen kívül pótolom azokat a programhiányosságokat, melyek az árvíz utáni csere-bere miatt keletkeztek. Mindezeket még megfejelheted azzal az ígérettel, hogy olyan új energiatelepeket kapnak, melyek tíz évig bírják, nem kell évente sorba állni értük. Végül, a velem kompatibiliseket magam mellé veszem cselédnek, intézőnek.
December végégéhez közeledtünk, amikor jött egy fax a régi tulajtól, a tojásrakótól.
- Kedves barátom! A régi szép idők emléke vett rá arra, hogy megírjam neked ezt a levelet. Legújabb ügyeim intézése miatt sokat kell utazgatnom. Mivel útba esett jövet-menet, időnként hazalátogattam. Éjjel mentem fényszóróval, nehogy azt higgye valaki, hogy pont én bujkálok. Azt az éjszakai életet látnod kell. A mi időnkben ilyen nem volt. Elképesztő az a nyomorban való tolongás, tiszta fertő. Nagyon igyekezhetnek befejezni a melót, mert annyian vannak, mint a hangyák. Úgy pöffeszkednek, mint kakas a szemétdombon. Egymást próbálják túlnyeríteni. Én nem tudom, nem is érdekel, hogy mivel bíztad meg őket, mert most már ez a Te dolgod, de emlékezz vissza, hogy milyen állapotban volt a telek, amikor tőlem megvetted. Egy csikk nem volt eldobva a fűben. Most látnád, hogy milyen. Egyik nap éppen egy közeli parkolóban köröztem, amikor láttam, hogy két fojtott tüzet gyújtottak meg. Olyan magas volt a füstje, hogy csak maszkban lehetett ruhát teregetni. Jut eszembe: legutóbb, amikor nem találkoztam főnixekkel, mert időnként megpróbálnak tüzes fáklyákat dobálni rám, hívtak a mobilon. Az egyik ismerősöd volt, utánad érdeklődött, utólagos engedelmeddel megadtam az email címedet.
Alig telte el három nap, jött egy üzenet a laptopomra. Az irántam érdeklődő ismerősöm írt.
- Végre megtaláltalak! Csak értesíteni szeretnélek, hogy nagyon nagy a baj. Emlékszel, az utcátok végén, a sarkon lakott egy öreg. Őrző-védő vállalkozása van. Úgy hírlik, hogy szemet vetett a gazdátlanul maradt telkedre rögtön az után, hogy elmentél. A fekete ruhás emberei a kerítés külső felén járőröznek. Látták, amint ellenőrizetlen tartalmú segédprogramokat adtak át a kentauroknak, CD-n. Állítólag egyes munkairányítókkal azt a bizalmas információt közölték, hogy tudomásuk szerint belebuktál valamilyen távol keleti vállalkozásba, annyira, hogy be is börtönöztek, emiatt nem fogsz visszatérni. Azt is mondták, hogy nosztalgiázás helyett inkább térjenek vissza a valóság talajára és fogadják el tőlük az Öreg Főnök legkorszerűbb fejlesztésű programjait. Képzeld! A legutóbbi Jacht Club bulin többen is azt suttogták, hogy az öregnek szándékában áll megszerezni, az általad, a kentaurokba beültetett szuper chipeket, az üres kasznikat pedig traktorokkal betúratná a szarkofágba. Csak ennyit szerettem volna közölni veled. Bárhogy döntesz, sietned kell, mert a városi tanács közleményben adott ki értesítést arról, hogy a folyó mindkét partján elterülő területeket jogilag egybemossa, kitelepíti és behajtani tilos táblákat fognak körbe kihelyezni. Ezeket az új törvényeket január elsejétől léptetik életbe, még nem tudni, hogy mi okból. Állítólag a hosszan tartó szárazság következtében nagy eséllyel fellobbanó bozóttüzektől szeretnék megóvni a lakosságot. További szép napot és Boldog Új Évet Kívánok, ha addig nem találkoznánk.
Sokkolóan hatott rám a hír. Bosszantott nagyon a dolog, mivel karrierem során soha nem ért még ilyen kudarc. Előző munkáim iparművészeti darabok voltak, annyira, hogy két-három év elteltével saját, kis szilícium alapú oázisokat hoztak létre maguk körül. Ezért alakult úgy, hogy a „Végtelen számú csillag” nevű, elit, életmód klubban, melynek alapító tagja vagyok, a haverok, az „Alkotó” becenevet ragasztották rám.
Percekig bámultam tanácstalanul a képernyőt. Végül, a „mentsük, ami még menthető” elhatározásra jutottam. Magamhoz hívattam Mikkát, a testőreim új főnökét és utasítottam.
- Béreld ki a legnagyobb hajót, amit a kikötőben találsz, szedd össze a legjobb embereinket, mert hazamegyünk. Pakoljatok be élelmet, kompokat, mentőcsónakokat is vigyetek magatokkal. Feladatod az lesz, hogy megtisztítsd a telek környékét a legújabb vetélytársam pribékjeitől. A hogyant rád bízom. Én egy nappal később indulok. Egy óceánjáró tankerrel megyek a fiammal együtt, az egész vezetőséget magammal viszem. A főmérnökökkel fogom összerakatni a szétdobált és leamortizált gépeket. Az összes kentaurt ellenőrző számítógéphez kapcsoljuk. Az értékeseket felvesszük, az értékteleneket otthagyjuk. A kimentett kentaurokat felújítom és feltöltöm, mert megígértem nekik. Semmi mást nem kívánok kimenteni, mert úgy hallottam, hogy a telken kő, kövön nem maradt. Add át üdvözletemet az ott ragadt felvigyázó személyzetünknek és jutalmazd meg őket hősies helytállásukért.
Mikka illedelmesen távozott, az ajtóban megfordult és megkérdezte.
- Mit csináljak az öreggel?
- Toló lapoztasd be az emberei mellé a szarkofágba és engedjetek rájuk mixer betont. Tudom, bíróság előtt lenne a helye, de most év végére nagyon sürget az idő. Abban a patáliában úgy is rövid időn belül belefáradnak az agg keresésébe és eltűntnek nyilvánítják majd.
Végül minden úgy fejeződött be, ahogy előre láttam. Hazafele menet, nagy szilveszteri bulit rendeztem a tanker fedélzetén a hozzám hű kentaurok tiszteletére. Mindenki ott volt, aki számít, a furcsa arcú és öltözetű volt szomszédjaimból is meghívtam négyet. Az újévi buli hangulatát megkoronázó tűzijátékot Mikka szolgáltatta nekünk a bárkáról. Harmadik nap, mikor már megszabadultunk a másnaposság gyötrelmeitől, kikötöttünk Indiában. A lenyitott rámpán keresztül kihajtottuk a ménest a legújabb ígéret földjére. Itt dolgoztak tovább a kentaurjaim, míg a világ és két nap. Aki nem hiszi, járjon utána!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése