Miként válik a vizuális nyelv és a retorika a hatalmi stratégia részévé? - teszi fel a kérdést Jasmina Cibic Spielraum - The Nation Loves It című összművészeti alkotása, melyet péntektől láthat a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) közönsége.
A szlovén művész ugyanannak a művészgenerációnak a nemzetközileg elismert képviselője, mint Ciprian Muresan, akinek két hete nyílt kiállítása a Lumúban - emlékeztetett a csütörtöki sajtóvezetésen a múzeum igazgatója. Fabényi Júlia hozzátette: mindkét művész gyerekként élte meg a kommunizmust, így személyesen is ismerik ugyan a 20. század második felének örökségét, mégis kívülállóként tudnak reagálni arra.
Kopeczky Róna kurátor a kiállítás előzményeiről szólva felidézte: a 2013-as Velencei Biennálén Jasmina Cibic For Our Economy And Culture című munkájával képviselte Szlovéniát. Legújabb projektje az ekkor felvetett gondolatokat viszi tovább; a Jasmina Cibic korábbi munkássága során felvetett konceptuális és formai kérdések egyfajta szintézise.
A kurátor elmondása szerint az összművészeti alkotás a film, a performansz, a szobrászat és az installáció segítségével veszi szemügyre a közelmúlt történelmét, azt vizsgálva, hogyan válik a vizuális nyelv és a retorika az állam látványos megjelenítésének eszközévé, és miképpen szolgál a művészet - elsősorban az építészet - a mindenkori politikai rendszer hatalmi eszközeként.
A Spielraum - The Nation Loves It projekt egy a Lumúba tervezett installációból, a Simon Fisher Turner által ahhoz komponált hangkörnyezetből, performanszokból, illetve két vetített filmből áll. A kiállítás látványtervéhez az El Nem Kötelezettek Mozgalmának 1961-es, Belgrádban megrendezett első konferenciája alkalmából készült tervek és grafikák jelentették a kiindulópontot, különös hangsúllyal utalva a konferencia fő helyszínére, az egykori belgrádi Szövetségi Palota monumentális épületére.
Ezek a vizuális elemek bukkannak fel kivágott alakzatként azokon a tájfotó-kollázsokon, amelyeket a művész a volt jugoszláv elnök, Josip Broz Tito fotográfusainak archívumából merített, de a vetítőterek, valamint a kiállítás középpontját képező videó plasztikai és dekoratív elemeiben is.
Jasmina Cibic beszámolója szerint a filmen hallható színész szövege ötven 20. századi politikus beszédeiből áll össze, melyek közös eleme, hogy egykor épületek, emlékművek avatóünnepségein hangzottak el, olyan személyek szájából, akik elkötelezték magukat a protokoll jellegű építészet mellett.
A szlovén művész velencei projektjének részét képezte a Fruits of Our Land című videó, melynek szereplői arról vitatkoznak, hogy milyen művész milyen művel alkalmas a nemzeti reprezentációra.
A tárlat záróegysége ismét a táj mint nemzeti reprezentációs elem felé fordul: a kiállított, kör alakú márványfelületeken a tájképekből a művész csak az eget festette meg, utalva arra, hogy milyen bonyolult feladat megtalálni egyetlen tájat, amely magában szimbolizálhatná az egész országot.
Ksenija Skrilec, Szlovénia magyarországi nagykövete a tárlat csütörtök esti megnyitóján emlékeztetett arra, hogy a Ludwig Múzeum nemrég zárt, Anarchia, utópia, forradalom című kiállításában szintén helyet kaptak egy szlovén művész, Marko Brecelj munkái. Önálló kiállítással azonban szlovén alkotó hosszú évek óta nem szerepelt Budapesten, ezért is örömteli, hogy most a Lumú is felfedezte a nemzetközi színtéren is egyre elismertebb Jasmina Cibic művészetét - mondta el Ksenija Skrilec.
Forrás: MTI
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése