Bach műveinek eredeti hatását ma azért nem tudjuk elérni, mert az előadók és a közönség többsége nem vallásos, ennek ellenére a művek kivételes szépségük miatt mégis nagy erővel hatnak ránk - mondta az MTI-nek adott interjújában Philippe Herreweghe belga karmester, aki együttesével kétszer is fellép a Művészetek Palotája szerdán kezdődő Régizene Fesztiválján.
"Magam nem vagyok vallásos, miként együttesem, a Collegium Vocale Gent Kórus és Zenekar tagjainak többsége sem, és ugyanez mondható el az otthoni, belga és holland közönségünk javarészéről. Bach és korabeli hallgatósága ezzel szemben mélyen átérezte például az ezen a fesztiválon is előadandó h-moll mise vallásos tartalmát. Úgy gondolom, hogy ez a különbség, nem pedig a technikai nehézségek jelentik az autentikus előadás legnagyobb akadályát Bach esetében" - magyarázta a dirigens.
Herreweghe szerint Bach egyházzenéjét koncerttermekben előadni olyan, mintha egy pap nem a templomban, hanem egy színházban prédikálna. "A Bach-korabeli vallásosság intenzitása ma az iszlám országokban található meg. Azt merném mondani, hogy egy Bach-kantáta által akkoriban kiváltott érzelmi hatás 80 százalékát ma már nem érezzük, mert az a hitről szólt, ami nekünk már nincs meg. Ez a gond az autentikus előadással, nem az akkori hangszerek vagy előadói praxis rekonstrukciója" - hangsúlyozta.
A karmester szerint ugyanakkor mégis érdemes Bach zenéjét ma előadni, hiszen olyan fokú szépséget hordoz, amely önmagában is képes hatással lenni a közönségre, legyen az ember akár hívő, akár nem. Az autentikus hangszerek és a szerző szándéka szerinti előadásmód is kulcsfontosságúak: "A Sixtus-kápolnát is eredetiben csodáljuk meg, nem készítünk róla másolatot a kortárs igények szerint" - jegyezte meg.
Kitért arra is, hogy Belgiumban és Hollandiában már teljesen elfogadottá és elterjedté vált a korabeli előadásmód, nemcsak a barokk, hanem egyre inkább az olyan romantikus szerzők esetében is, mint Mendelssohn, Brahms vagy Bruckner.
Philippe Herreweghe 1947-ben született a flandriai Gentben, itt végezte egyetemi tanulmányait is. Zenei képzése mellett az orvosi egyetemet is elvégezte, pszichiáter lett, de néhány évi orvosi gyakorlatot leszámítva életét a zenének szentelte - idézte fel.
"Sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy a zenével nem lehet gyógyítani. Ha valaki beteg, beleértve a lelki betegségeket is, forduljon orvoshoz. A zene, miként általában a művészet, az egészséges emberek életét teheti még gazdagabbá" - fejtette ki.
Az elmúlt években számos koncertet adott Magyarországon, különösen szívesen emlékszik vissza például a Zeneakadémián adott bensőséges hangulatú hangversenyekre. Megjegyezte, hogy a magyar közönséget fiatalabbnak látja, mint a belgiumit, ahol koncertjeiken az átlagéletkor "60 vagy még annál is több".
"Sajnos Budapestet nem volt még időm alaposabban megismerni, az ittlét többnyire munkával telt mindig. Mostanában azonban egyre inkább igyekszünk hosszabb időt tölteni egy helyen, miként most is egy hétig vagyunk Budapesten. Így, legalábbis a zenészeimnek van egy kis idejük felfedezni a várost" - mesélte, hozzátéve: külön örül annak, hogy a Paulus-előadás kapcsán ezúttal magyar muzsikusokkal, énekesekkel is együtt dolgozhat.
Úgy vélte, hogy a magyar - és általában a kelet-európai - közönség nagyon muzikális, sokkal inkább az, mint például a francia. "Évtizedekig éltem Párizsban, és azt tapasztaltam, hogy a franciákhoz jóval közelebb áll a festészet és az irodalom".
"Anyanyelveim a flamand és a francia, Dél-Amerikában spanyolul, Olaszországban olaszul tanultam meg, ezenkívül németül és angolul is beszélek" - sorolta életének földrajzi és nyelvi állomásait, megjegyezve, hogy jelenleg Olaszországban, Sienában él, de szinte mindig úton van.
A világhírű belga karmester a Régizene Fesztiválon kétszer is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára lép: a fesztivál szerdai nyitókoncertjén Bach egyik főművét, a h-moll misét dirigálja együttese élén, vasárnap este pedig, a fesztivál zárásaképpen Mendelssohn fiatalkori oratóriumát, a Szent Pál életét feldolgozó Paulust adja elő vezetésével az egyesített Collegium Vocale Gent Kórus, Purcell Kórus és Orfeo Zenekar.
Herreweghe 1970-ben, genti egyetemi diáktársaival alapította meg a Collegium Vocale Gent együttest, amely hamar a nemzetközi mezőny élvonalába került. Kezdetben a barokk zenére összpontosítottak, de az utóbbi időben kiszélesítették repertoárjukat a bécsi klasszika, a romantika, sőt a 20. századi zene felé is, diszkográfiájuk ma már több mint nyolcvan tételt tartalmaz. A kórus rendszerint saját zenekarával lép fel, de a régizenei mozgalom számos híres együttesével és karmesterével is működtek már együtt.
Herreweghe később több más együttest is alapított, érdeklődése a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, a Harmonia Mundi lemezkiadó egyik legtermékenyebb előadójaként több mint 60 album fűződik a nevéhez. Érdeklődésének sokoldalúsága mellett mégis elsősorban Bach muzsikájának kivételes tolmácsolójaként ismert.
Szakmai tekintélyét jelzi, hogy vendégkarmesterként olyan zenekarokat vezényelt már, mint a Királyi Concertgebouw Zenekara vagy a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok.
Forrás: MTI
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése