Andrej Borejko vezényletével, a Monte-Carlói Filharmonikus Zenekar és Daniel Ciampolini ütős előadásában ünnepelte ősbemutatóját Eötvös Péter legújabb hangszeres műve, a Speaking drums című darab, amely Weöres Sándor nonszensz verseire íródott.
MTI - A költő annyira megkomponálta a költemények ritmusát, hogy kiváló alapul szolgáltak egy ütős szólómű megalkotásához - mondta el a zeneszerző az MTI-nek a vasárnap esti bemutatóról hazatérve.
"Mivel egyszerűek és világosak a ritmusok, az előadók és a közönség számára is egyaránt könnyen megfogható a darab. A karmester nem a közönségnek háttal áll, hanem a közepes méretű zenekar mögött, szemben a publikummal. Így a pódium előterében a szólista tágas területen, kis csoportokban helyezheti el a hangszereit" - fűzte hozzá a zeneszerző.
A versek is elhangzanak - eredetiben - a fordítást nem látta szükségesnek a zeneszerző. "Az érthetőségnek nincs jelentősége, hiszen nonszensz versekről van szó, ezek egyfajta nyelvi kultúra ritmusban jelentkező esszenciáját adják. Az ütős mondja a verset, hozzájátssza a ritmusát, egyszer csak abbahagyja verset és marad a ritmus, ami azután a zenekarban átmegy a melódiába, tehát a közönség tanújává válik a szöveg transzformációjának."
Ez olyasféle, ahogy az indiai ütősök játszanak, akik a zene fölött mondják a szöveget. Nem azt mondják, amit játszanak, hanem azt játsszák, amit mondanak. Ezen a tradíción alapul a darab - magyarázta Eötvös Péter.
Kivételes előadás volt a vasárnap esti, Daniel Ciampolini nagyszerűen játszott - vélte a zeneszerző, hozzátéve, hogy korábban már dolgoztak együtt. A darabot azonban a sokoldalú fiatal osztrák ütősnek, Martin Grubingernek komponálta, aki az ősbemutató időpontjában nem ért rá.
"2014 februárjától kezdjük Grubingerrel játszani a kompozíciót, és visszük turnéra Münchentől Tokióig számos helyre" - tette hozzá.
MTI - A költő annyira megkomponálta a költemények ritmusát, hogy kiváló alapul szolgáltak egy ütős szólómű megalkotásához - mondta el a zeneszerző az MTI-nek a vasárnap esti bemutatóról hazatérve.
"Mivel egyszerűek és világosak a ritmusok, az előadók és a közönség számára is egyaránt könnyen megfogható a darab. A karmester nem a közönségnek háttal áll, hanem a közepes méretű zenekar mögött, szemben a publikummal. Így a pódium előterében a szólista tágas területen, kis csoportokban helyezheti el a hangszereit" - fűzte hozzá a zeneszerző.
A versek is elhangzanak - eredetiben - a fordítást nem látta szükségesnek a zeneszerző. "Az érthetőségnek nincs jelentősége, hiszen nonszensz versekről van szó, ezek egyfajta nyelvi kultúra ritmusban jelentkező esszenciáját adják. Az ütős mondja a verset, hozzájátssza a ritmusát, egyszer csak abbahagyja verset és marad a ritmus, ami azután a zenekarban átmegy a melódiába, tehát a közönség tanújává válik a szöveg transzformációjának."
Ez olyasféle, ahogy az indiai ütősök játszanak, akik a zene fölött mondják a szöveget. Nem azt mondják, amit játszanak, hanem azt játsszák, amit mondanak. Ezen a tradíción alapul a darab - magyarázta Eötvös Péter.
Kivételes előadás volt a vasárnap esti, Daniel Ciampolini nagyszerűen játszott - vélte a zeneszerző, hozzátéve, hogy korábban már dolgoztak együtt. A darabot azonban a sokoldalú fiatal osztrák ütősnek, Martin Grubingernek komponálta, aki az ősbemutató időpontjában nem ért rá.
"2014 februárjától kezdjük Grubingerrel játszani a kompozíciót, és visszük turnéra Münchentől Tokióig számos helyre" - tette hozzá.
