Városi művészetnek vagy kihívó falrongálásnak nevezik - a graffiti világszerte meghódítja a nagyvárosok üres falfelületeit: Sao Paulóban 1500 négyzetkilométernyi falat borítanak a színes rajzok.
Sao Paulo ezzel a graffiti világvárosa - jelenleg pedig itt tartják a Graffiti képzőművészet 14. világkiállítását a Brazil Képzőművészet és Szobrászat Múzeumában.
A brazil nagyvárosban már ismert művészei és mozgalma van ennek a sajátos városi műfajnak és komoly filozófia húzódik meg mögötte. Általában nem a gazdag negyedekben születik, bár túlzás lenne azt mondani, hogy a lecsúszottak, a szegények és a kábítószerfüggők műfaja.
Octavio és Gustavo Pandolgo - ahogyan itt nevezik őket, Os Gêmeos (Ikrek) - a legismertebb graffiti művészek a többmillós nagyvárosban. Már 1987-ben elkezdtek falrajzokat készíteni - először abban a negyedben, Cambuciban, ahol laktak. ,,A művészet nem azért van, hogy mindenkinek tetszen, hanem azért, hogy kifejezzen egy életérzést - vallják. A graffiti nem pusztán dekoráció, hanem egy komoly társadalmi szerepet vállaló műfaj - ők úgy nevezik magukat, hogy ,,artivisták" - vagyis artisták és aktivisták. A leggyakrabban összekapcsolják az elkészült művet valamilyen társadalmi eseménnyel és ezzel mindkettőre felhívják a figyelmet.
A műfaj komolyságát és fejlődőképességét is muttatja, hogy 2011-ben a Cruceiro do Sul sugárút végén művészek egy csoportja 66 falipanelt készített és ezzel megalapította Sao Paulo Városi Művészetének Szabadtéri Múzeumát (MAAU), az elsőt Brazíliában. Azzal, hogy a művészet kint van az utcán, sokkal demokratikusabá válik, mintha a múzeumok falai között lenne, ahová gyakran ma már egy vagyonba kerül a belépés. 2007-ben Sao Paulo polgármestere, Gilberto Kassab idején elfogadták a tiszta város rendeletet, amelynek keretében újra és újra letörölték - vagyis szürkére átfestették - a graffitiket. Aztán a művészek újrafestették őket.
- Értelmetlen huzavona volt - vélik a művészek - hiszen annyi mindenre lehetne még költeni a közpénzeket, ahelyett, hogy a szürke falakat ismét szürkévé teszik. Évekig tartott a harc, míg végül Kassab polgármester belátta: jobban jár, ha kiad egy kis ismertető füzetet a legjelentősebb alkotásokról - erre pedig a turisták is elmennek és megnézik őket. Ma már a graffiti messze nem a társadalmilag kirekesztettek művészete s már megjelent egy könyv: Sao Paulo graffitikönyve címmel, amely újabb lépés volt az elismerés felé.
Jó példája volt a városszépítésnek, amikor 2007-ben elkezdték kifesteni az addig ronda és piszkos szemétszállító autókat: az esztétikai változáson túl a festők fényvisszaverő festékkel látták el a teherautókat és ezzel a közlekedésbiztonságot is támogatták. A kezdeményezésből mozgalom lett. Adományokból festették ki a szemétszállítók (magánvállalkozók) autóit, ahol ezek az emberek ingyenes érkezést és orvosi konzultációt is kaptak, miközben az autóikat festették. Vagyis mára a graffitisek és a város békésen megélnek egymás mellett - példát adva más nagyvárosoknak.
