Budapest, Művészetek Palotája, november 15. 19:00
Salvador Dalí 1944-ben – nyolcéves egyesült államokbeli tartózkodása idején – a New York-i Metropolitan Opera Mad Tristan című balettjéhez egy gigantikus képet festett, mely a mű zárójelenétére reflektál, amikor is Izolda énekelve búcsúzik el halott szerelmétől.
A kép a katalán mester művészetének számos fontos védjegyét felvonultatja. A zord táj középpontjában két, szakadt lepelbe burkolózó torz alak áll, egyik fején pitypang, a másik hátán szárnyként funkcionáló talicska, körülöttük égbe nyúló, mutáns manók, hosszú árnyékok, óriási hangyák láthatók. Dalí sokáig elveszettnek hitt alkotását az opera díszletei között fedezték fel, majd egy európai magángyűjteményben kötött ki.
A festményt évtizedeken keresztül senki sem láthatta, 2010-ben azonban – az inkognitójukat a mai napig féltve őrző – svájci műgyűjtők azzal keresték fel Daniele Finzi Pascát, hogy mindeddig hermetikusan elzárt műkincsüket szívesen látnák viszont egy szürreális színpadi produkció részeként. Így született meg a La Verità, mely az álomvilág és a valóság között imbolyogva mesél a szerelemről és az igazságról, miközben megidézi a negyvenes évekbeli New Yorki-i kabarék és a spanyol bikaviadalok hangulatát, sőt Dalí életének számos legendás pillanatát is felvillantja.
A kép a katalán mester művészetének számos fontos védjegyét felvonultatja. A zord táj középpontjában két, szakadt lepelbe burkolózó torz alak áll, egyik fején pitypang, a másik hátán szárnyként funkcionáló talicska, körülöttük égbe nyúló, mutáns manók, hosszú árnyékok, óriási hangyák láthatók. Dalí sokáig elveszettnek hitt alkotását az opera díszletei között fedezték fel, majd egy európai magángyűjteményben kötött ki.
A festményt évtizedeken keresztül senki sem láthatta, 2010-ben azonban – az inkognitójukat a mai napig féltve őrző – svájci műgyűjtők azzal keresték fel Daniele Finzi Pascát, hogy mindeddig hermetikusan elzárt műkincsüket szívesen látnák viszont egy szürreális színpadi produkció részeként. Így született meg a La Verità, mely az álomvilág és a valóság között imbolyogva mesél a szerelemről és az igazságról, miközben megidézi a negyvenes évekbeli New Yorki-i kabarék és a spanyol bikaviadalok hangulatát, sőt Dalí életének számos legendás pillanatát is felvillantja.
