Bemutató az Újszínházban 2014. január 31. péntek, 19.00 óra
Gyurkovics Tibor Nagyvizit című művének előadásától 1972-ben a hatalom megvonta az útlevelet, s nem engedte ki a firenzei színházi fesztiválra.
Pedig az ironikus humorral átszőtt színművet itthon ugyanezen évben nagy sikerrel mutatták be a Pesti Színházban.
Igen ám, de Gyurkovics nagy rafinériával belecsempészett a darabjába többféle – még véletlenül sem enyhe – társadalomkritikát.
Csakhogy a Párt kulturális „atyaistene”, Aczél György is kellően rafinált volt, így azonnal átlátott a szitán…
Amikor Gyurkovics mintegy „felelősségre vonta” a híres-hírhedt ideológust, Aczél a legenda szerint így válaszolt neki:
– Tudja maga azt nagyon jól, hogy miért nem mehetett a Nagyvizit Nyugatra! Ez az előadás Firenzében azt hirdetné, hogy a szocializmus nem más, mint egy elfekvő kórház… Magának is jobb így, hisz mindenki ellenzékinek tartja, minek ezt még nagydobra is verni…
Ez így is volt: a színdarab szerzője tényleg ellenzéki volt, egy későbbi kritikus ezt így summázta: „a hetvenes években híven modellezte az alkotmányosnak álcázott totális diktatúra nyomasztó belvilágát a kórteremben.”
A cselekmény egy sebészeti kórteremben játszódik, ahol négy különböző stádiumban lévő beteg fekszik. Olykor betoppan hozzájuk az intézeti belvilág vagy néhányan az egészségesek külső, civil szférájából….
Gyurkovics azt állította, hogy ez a dráma összemberiség-centrikus, amely figyelmeztet „az egymás mellett élésünk becsődölésére, a valódi párbeszéd kialakításának képtelenségére, a szeretetlenség állapotára.”
Az Újszínházban Gyurkovics Tibor művét Koncz Gábor rendezi.
A művész egy tévéinterjúban kifejti, hogy szándékosan nem aktualizálja Gyurkovics Tibor színdarabját, mert úgy véli, hogy a kórházi közeg örökérvényű: e helyszínen mindig kiszolgáltatott betegek vannak, akik a szokásosnál is érzékenyebbek és őszintén beszélnek.
Koncz Gábor büszkén vallja, hogy az öt éve elhunyt szerzőhöz kötődő barátsága nyomán, ő kitűnően tud „gyurkovicsul”, s felelősen vállalja, hogy rendezésében ma is híven tükröződik az író minden gondolata.
Gyurkovics Tibor Nagyvizit című művének előadásától 1972-ben a hatalom megvonta az útlevelet, s nem engedte ki a firenzei színházi fesztiválra.
Pedig az ironikus humorral átszőtt színművet itthon ugyanezen évben nagy sikerrel mutatták be a Pesti Színházban.
Igen ám, de Gyurkovics nagy rafinériával belecsempészett a darabjába többféle – még véletlenül sem enyhe – társadalomkritikát.
Csakhogy a Párt kulturális „atyaistene”, Aczél György is kellően rafinált volt, így azonnal átlátott a szitán…
Amikor Gyurkovics mintegy „felelősségre vonta” a híres-hírhedt ideológust, Aczél a legenda szerint így válaszolt neki:
– Tudja maga azt nagyon jól, hogy miért nem mehetett a Nagyvizit Nyugatra! Ez az előadás Firenzében azt hirdetné, hogy a szocializmus nem más, mint egy elfekvő kórház… Magának is jobb így, hisz mindenki ellenzékinek tartja, minek ezt még nagydobra is verni…
Ez így is volt: a színdarab szerzője tényleg ellenzéki volt, egy későbbi kritikus ezt így summázta: „a hetvenes években híven modellezte az alkotmányosnak álcázott totális diktatúra nyomasztó belvilágát a kórteremben.”
A cselekmény egy sebészeti kórteremben játszódik, ahol négy különböző stádiumban lévő beteg fekszik. Olykor betoppan hozzájuk az intézeti belvilág vagy néhányan az egészségesek külső, civil szférájából….
Gyurkovics azt állította, hogy ez a dráma összemberiség-centrikus, amely figyelmeztet „az egymás mellett élésünk becsődölésére, a valódi párbeszéd kialakításának képtelenségére, a szeretetlenség állapotára.”
Az Újszínházban Gyurkovics Tibor művét Koncz Gábor rendezi.
A művész egy tévéinterjúban kifejti, hogy szándékosan nem aktualizálja Gyurkovics Tibor színdarabját, mert úgy véli, hogy a kórházi közeg örökérvényű: e helyszínen mindig kiszolgáltatott betegek vannak, akik a szokásosnál is érzékenyebbek és őszintén beszélnek.
Koncz Gábor büszkén vallja, hogy az öt éve elhunyt szerzőhöz kötődő barátsága nyomán, ő kitűnően tud „gyurkovicsul”, s felelősen vállalja, hogy rendezésében ma is híven tükröződik az író minden gondolata.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése