Megkerestük Fülöp Józsefet, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animáció tanszékének vezetőjét, hogy képet adjon a fiatal magyar animációs filmről, lehetőségeiről és nemzetközi esélyeiről. Fülöp bizakodó a végzős e terület rendezői jövőjét illetően, magabiztos a szakmaiságuk kapcsán, egyúttal kulcsfontosságúnak tartja az önmenedzselést és az új alkalmazásokhoz való rugalmas viszonyulást.
– Néhány hete hatodik alkalommal rendezték meg a Kiskakas Animációs Filmnapokat, amely elsősorban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folyó munka nyilvános bemutatkozási lehetőségét adja, másrészt a külföldön folyó szakképzés bemutatásának is teret biztosít.
– Sokat gondolkozunk azon, hogy amit létrehoztunk 2002-ben, az mennyire aktuális még napjainkban. Akkor az volt a fő gondolatunk a Kiskakassal, hogy teremtsünk olyan lehetőséget a fővárosban, ahol megtekinthetők a friss, kortárs, animációs produkciók. Ekkor még nem voltak internetes videómegosztók, és animációs filmes rendezvények sem. Nem titkolt célunk volt továbbá, hogy ezáltal a MOME fiataljai és munkái, illetve maga az egyetem is rákerülhessen a nemzetközi térképre. Utóbbi már megvalósult: a MOME-t és animációs képzését ma már nemcsak ismerik, de elismerik a határokon túl is – legutóbb egy amerikai magazin választott minket a világ 100 legjobb dizájnegyeteme közé. Ma a Kiskakas már sokkal inkább a közösségi élményért és az animációs filmmel a nagyvásznon való találkozás pótolhatatlan öröméért zajlik, de mára a programban az előadások, és a szakmai események is legalább annyira jelentőssé váltak. Ezért hívunk meg nemzetközi animációs iskolákat is, idén például a finnek voltak a vendégeink, mert egyrészt nincs olyan jelentős animációtörténeti hátterük, mint amekkora nekünk, magyaroknak, másrészt olyan ipari „boom” zajlik náluk az animációs alkalmazások, és a videojátékok terén, amelynek léptékét a Nokiához mérik. Ez számunkra is példaértékű, mert látható, az animáció és a digitális korszak kifejező eszköze, a videojáték, alkalmas arra, hogy többféle küldetést beteljesítsen, és ezt itthon is mielőbb fel kellene ismerni. Jó lenne például állami pályázati támogatás formájában indító lökést adni a területnek, amely aztán saját lábára állva többek között a munkahelyteremtésben, országimázs építésben gazdagíthatná Magyarországot.
– Mennyire képesek önálló munkára, azonnal a mély vízben bizonyítani a magyar fiatal animációsfilm-rendezők?
– Szögezzük le, hogy Magyarországon ezen a területen tehetségben nincsen hiány, és semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik angol, vagy német iskola, sőt. Általában elmondható ugyanakkor, hogy azok a fiatal pályakezdők, akik a kreatív ipari képviselői – a divattervezőket leszámítva –, többnyire nincsenek felkészülve arra, hogy önállóan, proaktívan teret találjanak annak, amit csinálnak. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalok ne csak azt gondolják, el kell menniük külföldre ahhoz, hogy az itthon megszerzett tudásból profitáljanak, hanem legyen lehetőségük itthon tartalmakat, ötleteket fejlesztve bemutatkozni tévéknél, rádióknál, különböző tartalomszolgáltatóknál. Ezért is igyekszünk egy olyan inkubációs rendszert kialakítani, amelyben egy master diplomát szerzett fiatalnak egy évig védett körülményeket biztosítunk, hogy a saját ötleteit fejlessze, és amelyben utóbb egy animációs stúdió, vagy cég fantáziát láthat és felkarolja annak folytatását. Ez a fejlesztési szakasz egyébként is az egyik legmostohábban kezelt terület jelenleg, a stúdióknak egyszerűen nincsen kapacitása a fiatal pályakezdők integrálására és egyéni hangjuk felfedezésére. Ezért is érezzük fontosnak az évente nálunk végző 10-15 fiatal diplomás kitermelését: nem arról van szó, hogy ekkora tömegben bizonyosan szükség van rájuk, de létre kell hozni egy kritikus tömeget, hogy ezek a fiatalok összekapaszkodva képesek legyenek együtt az új kihívásokra reagálni, és létrejöjjön a rohamos technikai fejlődés által már egy ideje kikényszerített generációs váltás a szakmában. A tehetséggondozásban egyébként eddig is igyekeztünk élen járni: az animáció tanszéken nálunk diplomázó fiatalok diplomafilmjét másfél-két évig a MOME fesztiváloztatja. Legutóbb Vácz Péter Nyuszi és Őz című rövid animációjának világsikere bizonyította, hogy mennyit számíthat ez egy karrier elindításában. Mindezt önszorgalomból tesszük, de nem egyedülálló módon: francia, német partneregyetemeken hasonló szemléletmód és közreműködés zajlik. Sőt hozzánk hasonlóan ez a képzés nemzetközileg egyre inkább úgy működik, mint egy kreatív műhely, ahol az elméleti képzés és gyakorlati fogások elsajátítsa mellett konkrét filmeket készítenek.
– Ehhez illeszkedő ambíció volt a Kiskakas Animációs Filmnapokon látható ősbemutató is, ami egy igazi különlegesség: animációs versfilmeket készítettek volt MOME-s diákok.
– A Magyar Média Mecenatúra Macskássy Gyula pályázatán projektre is lehet pályázni, és ezt is folyamatosan igyekszünk kihasználni a hallgatókkal. Most például olyan projektet támogattak és valósítottunk meg, amelyben a nálunk végzett animációsrendező-hallgatók kortárs verseket adaptáltak animációra. Ezek a versek többnyire gyerekeknek szólnak és Laczkfi Jánostól kezdve Tóth Krisztán át Müller Péter Sziámiig szerezték őket. Tíz darab film készült első körben, ezek együtt összesen tizenöt percnyi mozgóképet adtak ki. Jó lenne majd folytatni ezt a munkát, hogy egy olyan hosszt elérjünk, amellyel már sugározható lenne az összeállítás például a közszolgálati médiában.
– A rövid, egyedi animációs filmek vetíthetősége fontos szempont volt a filmnapok létrehozásakor. Hol lehet látni a fesztiválokon túl jelenleg rövid animációs filmeket?
– Az animációs világnak jelenleg hatalmas dilemmája a nézőkhöz való eljutás. Többféle metódus, modell van, de folyamatos mérlegelés szükséges az egyes filmekkel kapcsolatban. Ha interneten tesszük közzé ingyenesen a filmeket, akkor már nehezen várható, hogy tévék pénzért sugározzák, ezért muszáj egyfajta vegyes modellben gondolkozni. A MOME-n arra törekszünk, hogy a diákokat ne csak a gyártás kösse le, hanem az adott történet univerzális életén is töprengjenek. Egy sztoriból ugyanis egyidejűleg többfajta leágazás lehetséges: animációs rövidfilm, tévésorozat, videojáték vagy videoalkalmazás is. Ebben a transzmediális tartalomfejlesztésben kell ma gondolkozni. Tudomásul kell vennünk, hogy soha többet nem jön vissza az a kor, amikor hatalmas stúdiók hatalmas projekteket valósítanak meg. A közösségi média, közösségi finanszírozás korában rengeteg a lehetősége a fiataloknak, csak képesnek kell lenniük önmenedzseléssel tömegeket elérni az ötleteikkel.
