A fiatal magyar jazz-zenészgeneráció egyik legígéretesebb zenészeként tartják számon. A számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült gitáros, zeneszerző és hangszerelő most hosszabb alkotói szünet után tér vissza saját zenekarával, az Oláh Szabolcs Quintettel. November 16-án bemutatott első lemezük kapcsán beszélgettünk Szabolccsal.
Gyerekkorod óta zenélsz. Mindig is jazz-zenésznek készültél, vagy más műfajokkal is kísérleteztél már?
Igen, 8 éves korom óta zenélek. Először hegedülni tanultam, majd 15 évesen kezdtem el gitározni. Akkoriban főleg a rockzene vonzott, de elkerültem egy jazztanárhoz, Csikós Attilához. Így aztán Soós Marcival, aki a bőgős a mostani zenekarban, már a gimnáziumi évek alatt ismerkedtünk a jazz-zel. Aztán gimnázium után felvételiztem a jazztanszakra, és rá egy évre sikerült is bejutni. Több zenekarban is játszottam, akad köztük világzenei is, de az is inkább jazzes jellegű: Szalóki Ágival játszottam egy darabig. 2002-ben alapítottam meg első saját kvartettemet. 2004-ben nyertem egy versenyt a Budapest Jazz Orchestrában, majd a Fekete-Kovács Kornél által alapított Modern Art Orchestrában is tevékenykedtem gitárosként, hangszerelőként és zeneszerzőként. Az Oláh Szabolcs Quartet 7–8 évig működött, kiadtuk az első szerzői lemezemet, és szép sikereink voltak szakmailag, itthon és külföldön egyaránt. Olaszországban nyertünk egy versenyt, valamint Csehországban is turnéztunk.
Ezek után következett részedről egy hosszabb szünet.
Igen, 2009-ben volt egy kis megállásom, amikor úgy éreztem, hogy túl sok mindent csinálok egyszerre, meg a magánéletemben is sok változás volt. Akkor kiszállogattam a zenekarokból és leköltöztem Bicskére. Bár nincs messze, olyan volt mintha külföldre költöztem volna, annyira megszakadt minden. Ez egy másfél-két évig tartó alkotói vergődés volt, amibe félig-meddig tudatosan helyeztem magam egy nagyon intenzív időszak után.
Mi volt az, ami felrázott ebből az állapotból?
Elkezdtem újra számokat írni, elkezdett működni bennem az inspiráció. Fölfedeztem magamnak otthon a pianínót, azóta is gitár helyett inkább zongorán írok zenét. Egy zenekar volt azért ebben az időszakban, amit nagyon jó volt csinálni, a Konzervnyitó Akciócsoport. Ezek afféle zenés-beszélgetős interaktív estek voltak, és minden egyes alkalomra vinni kellett egy saját dalt az adott témához kapcsolódóan, úgyhogy szép számmal gyűltek a szerzeményeim. Aztán 2012 májusában határoztam el, hogy újra zenekart alapítok.
Ekkor született meg az Oláh Szabolcs Quintet.
Pontosan. A kvartetthez képest két fontos változás van benne. Van zongoristánk, ami már régóta dédelgetett álmom volt, valamint Dés András ütőhangszereken játszik, nem dobfelszerelésen, ami kicsit más hangzást hoz. Azóta főleg ezt a zenekart építgetem.
Most jelent meg az első lemezetek. Mit kell tudni a róla? Miben hoz újat az eddigi munkáidhoz képest?
Egészen más hangvételt találtam most meg, úgy érzem, sokkal pozitívabb kisugárzású zenét tudtam létrehozni. A szerzemények elég dallamosak, ugyanakkor az előadásmódunk egy modern jazz-felfogást tükröz. Sok szabadság, improvizáció és rengeteg kreativitás van az előadásmódunkban.
A lemez címe Connection. Miért?
Ez az egyik számnak a címe is, ami egyrészt arra utal, hogy próbálom újra megtalálni azt a fajta kapcsolódást, csatornát magamban, amin keresztül az alkotások megszületnek. A másik aspektusa meg az, hogy újra kacsolódom a zenésztársaimhoz, illetve a közönséghez. Ez a Connection számomra.
Milyen jövőbeli terveitek vannak a kvintettel? És egyénileg?
A nyári fesztiválokon már mindenképp ott szeretnénk lenni, addigra remélhetőleg a lemez is befut és elterjed. Persze jó lenne egy-két külföldi koncertet is összehozni. Olaszországba vágyom nagyon, akár egyénileg, akár a zenekarral. Illetve már most tudom, hogy lesz egy szerzői estem a Modern Art Orchestrával májusban, ami a hangszerelői, zeneszerzői tevékenységemet mutatja majd be.
A kvintettel ezek szerint hosszabb távban gondolkodtok?
Igen, szeretnénk, ha megmaradna ez a zenekar. Gyakorlatilag már majdnem megvan egy következő lemeznyi anyag. Nagyon jól egymásra találtunk szakmailag és emberileg is, nagyon szeretem őket. Úgyhogy tök jó lenne ezt minél tovább csinálni!
