Pátkai Rozina - Vocé E EU

Hiába, az igazán jó pophoz is jazz-zenészek kellenek. Pátkai Rozina példaképei Chet Baker és Ella Fitzgerald, az énekesi pálya komolyan vételére viszont Víg Mihály biztatta kitartóan. Mi hálásak lehetünk neki, hiszen nagy szükség van olyan énekesnőkre, akik lehozzák a jazzt az elefántcsonttoronyból, és megmutatják, hogy az mindenki által szerethető, befogadható műfaj.
 
Zenésztársaival együtt – Tóth Mátyás gitáron, Pecze Balázs trombitán, Soós Márton nagybőgőn, Cseh Balázs dobon játszik, Tálas Áron Fender Rhodes elektromos zongorán, Fenyvesi Márton pedig a produceri munkálatokért felel – olyan friss és aktuális műfajjá teszi a bossa novát, hogy ha nem hangzanának ismerősen a dalok, azt hinnénk, egy fiatal dalszerző-énekesnő dalait halljuk. A hangszeres szólók sem tolakodnak, hanem természetes, de bravúros egyszerűségükben támogatják Rozina otthonos, meleg hangját, ő pedig nem csak profin elénekli, de elő is adja a dalokat, ez a valódi ereje a lemeznek, amitől több lesz, mint háttérzene, a korán sötétedő téli esték tökéletes soundtrackje. A Vocé E EU-val megnyerte az idei Independent Music Awards közönségdíját, ami azért is nagy eredmény, mert a világ minden tájékáról lehet szavazni, és szinte mindig amerikai előadó kerül ki győztesként. Az album nagyobbik hányada vidám, tempós, életörömtől áradó dalokat tartalmaz, de mutatóba kapunk mélabús balladát is: az RTQ String Quartett vonósaival megtámogatott Gerschwin-darab, az El Hombre Que Yo Amé a lemez érzelmi csúcspontja. Jó látni, hogy van egy erősödő magyar jazz-pop szcéna, és Harcsa Veronika, Fábián Juli, Pápai Zsanett és Váczi Eszter mellé most már oda lehet sorolni szépen Pátkai Rozinát is. Hiszen ha a populáris jazz színtere nő és erősödik, az azt jelenti, hogy ebben az országban egyre többen dolgoznak azon, hogy profi munkával és teljes odaadással vidámabbá és szebbé tegyék az életünket – ennek már a gondolata is jókedvre derít, hát még a végeredménye.

Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: